Világosság
„Mondá az Úr: Legyen világosság! S lőn világosság.” − Talán nem pontos Teremtés könyvéből vett bibliai idézet, de az tény, hogy lett világosság és sötétség. Sokszor elgondolkozom azon, hogy Isten így akarta. Akarva akaratlanul az emberek fejében is megteremtette a világosságot és a sötétséget. Nem egyformán. Ha az éjszakát és a nappalt nézzük, akkor tudjuk, hogy rendszer van a váltakozásukban, mint ahogyan az évszakok váltakozásában is – bár talán ez most nem is annyira jó példa, mert felborulni látszik az isteni rend −, vagy akár a napszakok váltakozásában.
Az emberek fejében nem nagyon változnak a dolgok. Ahol sötét van, ott csak igen ritkán gyúlnak ki a fények, ahol világosság van, ott viszont csillárnyi fény árad szerteszét. Néha azt gondolom, milyen jó is lenne egy aprócska, kis pislákoló gyertyát meggyújtani, némelyeknek a kezébe adni, hogy legalább annyi fény vegye körül. Olykor akár egy hirtelen fellobbantott gyufaszál is elegendő lenne, egy felvillanó picinyke fény, amely cseppnyi energiát árasztva szét szentjánosbogárnyi fényeket gyújthatna be máshol is… A fejekben.
Tapasztaltam, hogy vannak emberek, akik magukban hordozzák a világosságot, a fény erejét, s bűvkörükbe kerülve iszonyatos energiákat képesek felszabadítani másokban is. Világosság van a fejükben, ezt pedig arra használják fel, hogy jobbá tegyék a saját életüket és másokét is…
Elkalandoztam az eredeti gondolattól… Nem baj!
Nekem a világosság a fényt jelenti, a mindent átható fényt, amely tisztán tartja az elmét, a lelket és a testet. A tiszta elme tiszta gondolatokat szül, a tiszta gondolatok eredménye a tiszta lélek, s a tiszta lélek egészséges testet takar.
A világosság erény, a világosság kötelez, a világosság példa.
Milyen jó is lenne, ha még több fény áradna felénk!
Milyen jó is lenne, ha egyre többen és többen engednénk be az Úr szavát a fejünkbe: „Legyen világosság!”
Legyen! A fejekben, a szívekben, a lelkekben… Legyen!