Ez most egy kicsit másfajta írás. Lehetőséget kaptam arra, hogy „testközelből” végigkövessek egy folyamatot, bemutassak valamit, amiről az emberek keveset tudnak, nem ismerik, ergo meglehetősen felemásan viselkednek vele szemben, olykor félnek tőle. Ez a coaching folyamat. Van szerencsém megismerni egy coach munkáját azáltal, hogy részese lehetek egy beszélgetésnek. Menet közben megértitek, hogy hogyan. Kezdjük talán azzal, hogy ezt a szót nem igazán lehet magyarra lefordítani, de talán a szemléletfejlesztő áll hozzá a legközelebb. Nem azonos a trénerrel, a munkájuk igen lényeges...

Ritkán ébredek fel ilyen korán, ha mégis, legtöbbször vissza is alszom. Ma hajnalban nem így történt. Valami felkeltett. Forgolódtam egy ideig, aztán hajnali négykor úgy döntöttem iszom egy kávét. Kiléptem a teraszra. A hűvös hajnali szellő végigfutott rajtam. Jólesett. Meleg volt nagyon az elmúlt napokban, s bármennyire vigyáztam, a lakásba is beszorult. Melegben pedig nem igazán lehet aludni, még akkor sem, ha mondjuk egy szál pendelyt, vagy akár egy szál semmit visel az ember lánya... Kávékortyolgatás közben jöttem rá, az álmom ébresztett fel. Egy többszörösen félbeszakadt álom néha valós...

Napok óta úgy élem túl a nappali forróságot, hogy a délutánt, a munkát egy kellemes csobbanással zárom le. Nincs messze a hely, ahová kijárok, és szívesen látnak...A barátnőm lakik ott. Szeretem azt a környezetet: tanya az erdő szélen, réttel, fákkal, madarakkal, virágokkal, tarka pillangókkal, sok-sok bogárral, amelyek közül néhány igencsak "harapós". És persze ott van a tó... a tóban halak, békák, hínár, sás és egyéb növények, kétségtelen, hogy ez utóbbiak némák, ám a békák olykor olyan hangzavart okoznak, mintha valóságos béka-zsibvásárban lennének...És akkor még a néha a halak is...

Nem tetszel nekem, valami bajod van!" - leginkább ez a mondat hangzik el a barátaim szájából, amikor csak ülök és csendben vagyok. Az esetek többségében semmi bajom sincs, csak hagyom, hogy ők beszéljenek, hogy elmondják a gondolataikat, bajaikat, örömüket. Figyelek. Hallgatok. Bár ez utóbbit keveset szoktam, többet beszélek, néha túl sokat is, és ha már ez nem így van, akkor keresik az okát. Néha van is. Néha az is elég ok, hogy az unásig hallott történetek, érzések nem érdekelnek már. Hallgatásba burkolózom, mert nincs értelme beszélni, nincs értelme lerágott csontokat újra rágni,...

Mondhatni "zöld szemű szörny". Utálatos egy jószág ez kétségtelen. Mivel vizuális típus vagyok el is tudom képzelni, amint hatalmas sárkány fejében mindent széttépő fogakkal, villogó zöld szemekkel vicsorít rám abban a hiszemben, hogy majd halálra rémülök tőle. Megmarna, belém vájná éles körmét, hogy fájdalmat okozzon, bántson, megalázzon! Hát nem! Nem vagyok az az ijedős fajta. Ahhoz, hogy ez a szörny feltámadjon, támadásba lendüljön azért kicsit több mindenre van szükség. Lássuk csak! Ha pasi vagyok, teszem fel, akkor mire figyelek... Valójában nem tudom, nem vagyok pasi, csak gondolom. De...