Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy az ábrándok valóra válnak... azelőtt. Most már hiszek benne, mert egyszer már megtörtént. Néhány évvel ezelőtt folyamatosan visszatérő képek zavarták az álmaimat, az elalvás előtt állapotomat. Mi is ez? Képzelgés, ábránd, álmodozás? Nagyon fura, mert valójában mindegyik. A visszatérő álmom az volt, hogy egyedül vagyok. Egy hegyei faluban élek, egy házban a hegyoldalon, ami nincs sem túl messze a falutól, sem től közel hozzá. Ott mindenki tudta, ki vagyok, hogyan élek, s hogy néha el-eltűnök a házamban hosszabb időre, hogy aztán egy könyv...

  Égi jelenség! Valami feltűnik, magával ragad, aztán eltűnik hirtelen a semmiben, te pedig azon töröd a fejed még napokig, hogy láttad-e valóban, vagy csak az érzékeid csaltak meg?! Olyan ez mint, amikor egy látomás átsuhan előtted. A zsigereid milliónyi kis összetevőivel érezted, mégsem vagy benne biztos, hogy láttad... A késő tavaszi nap hétágra sütött, lágy szellő fújdogált, békés volt minden. Az emberek a téren lődörögtek, élvezték a napsütést. Valahogy mégis olyan csönd volt. Mintha vártak volna valamire, vagy valakire, mintha lett volna a levegőben valami. A férfi a templom...

  Valami volt a levegőben! Nem tudta, hogy mi, csak érezte. Reggel kezdődött. Korábban ébredt, bár nem kellett volna, elvégre vasárnap van. Mégis, valami nem hagyta aludni. Kávéval a kezében bújt vissza az ágyba, elgondolkozva ült nekitámaszkodva a háttámlának. Próbálta végiggondolni az éjszakáját. Mitől lehet ilyen érzése? Milyen érzés is ez? Meghatározhatatlan, várakozással teli, izgalmas, mégis bizonytalan... Szóval nem tudta meghatározni, s azt sem honnan ered az érzés. Hiába kutatott az álmaiban, valójában nem emlékezett semmire. Nem álmodott volna? De biztosan, csak nem emlékezett...

  Leginkább talán azzal jellemezhetném a csendet igazán, ha csendben maradnék magam is. No, de akkor hogyan is olvashatnátok a csendről? Ugye?! Megtörtént már veletek, hogy csak ültök egy szobában vagy kint a szabadban és egy rövid időre minden elnémul köröttetek? Ha megtörtént is, csak elcsodálkoztál rajta, hogy ilyen is létezik, s aztán szinte azonnal ott vannak a fejedben a gondolatok, újra hallod a madarak énekét, a bogarak zümmögését, az autók zaját, a szomszéd ajtajának csapódását. S aztán egyszer csak újra vágyódsz az után a bizonyos csend után. Még nem tudod miért, de újra abban...

Ott állt az udvar legtávolabbi pontján a kőkorlát mellett. A tájat bámulta, az égig érő fákat, a lankás dombokat, a hosszan elnyúló szőlő ültetvényeket  és a dombok alján kéken csillogó tengert. A reggeli napfény betöltötte az egész vidéket, aranysárga lett a homokos vidék, élénk zöldek a növények. Tudta, hogy hamarosan tikkasztó hőség lesz. Júliusban nem ritka. Délben megáll az élet és csak késő délután telik meg a vidék újra lármás emberekkel. Még jó, hogy nincs túl közel a város. A kis szálloda, amit megvett egy éve, a toszkán vidék egyik gyöngyszeme. A Villa Cortona a szőlőhegyek és...