Ezen a napon nem jut más eszembe. A mai nap a Holt Lelkek ünnepe - ők szimbolizálják számomra az Élet múlandóságát. Ilyenkor megállok egy pillantra, elgondolkozom a életem történésein, számba veszem azokat, akik már nem lehetnek részei annak. Tisztelettel fejet hajtok előttük, s szabadjára engedem az emlékezés könnyeit. Gyertyát gyújtok, nézem a fények játékát, felidézek olyan történéseket, amelyeket közösen éltünk át, vidáman, nevetve, örülve az Élet apró pillanatainak. Aztán letörlöm az utolsó könnycseppet is a szememről, búcsút veszek ismét szeretteimtől... és csendben tovább...

Ugye láttad a filmet? Ha nem, nézd meg! Érdemes! Tanulhatsz belőle! Mi nem vagyunk egy tanulékony nép. Legalább is nem szeretünk másoktól tanulni, mások jó tapasztalatait átvenni, netán a rosszakból tanulni, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Beszélhetnek nekünk!!! Én sem vagyok kivétel… Mondták, szóltak, nem hallgattam senkire! Nosza, akkor itt egy tapasztalat… keserű pirula, nyeld le! Nem láttál át a lila ködön, sőt a rózsaszín szemüvegen sem… akkor itt egy csúf fekete, vedd, lásd, viseld! Persze, aztán nem kell csodálkozni rajta, ha ez a feketeség egészen a lelkedig nyomul,...

Tudod, mint a mesében a hős... a réz erdőből, a réz almával – amiből később palota lesz −, egy királylánnyal tovább ment az ezüst erdőbe, hogy ott is megszerezze az ezüst almát és egy újabb királylányt... Folytathatnám a mesét, ám ez a történet most nem arról szól... Ez a réz erdő és ezüst erdő nem a mese csodája, hanem a természeté. Indián nyár − szerintem ennek az egyik legszebb napját éltük ma. Ragyogóan és melegen sütött a nap, s ezer színben pompázott körülöttünk a természet, kicsalta az embereket a szabadba, hogy amíg lehet, fénnyel töltődjenek fel. Elindultunk, kicsit kikapcsolódni,...

Azok a fránya álmok! Nem hagyják nyugodtan aludni az embert. A legszörnyűbb persze az benne, hogy reggel, amikor magadhoz térsz, azt sem tudod, mi történt veled. Fekszel az ágyadban, bámulod a plafont, erősen koncentrálsz - már amennyire az ébredés félkómás állapotában telik tőled - és megpróbálsz töredékekből összerakni valamit. Hátha a bölcs Álmoskönyv majd megmondja neked a tutit. Hát nem! Valójában - a tudósok szerint - 5-6 álomkép rohan végig az agyunkban egyetlen éjszaka alatt. Van, amikor csak foszlányok maradnak meg, máskor elevenen él bennünk az egész, mintha a valóságban is...

Szerda reggel szakadt az eső. Pocsékságos nap volt, esett, zuhogott, szemerkélt, aztán újra rázendített, még dörgött is. Őszidőben ez talán nem annyira szokványos, de ez van. A nappalim ablakából néztem, ahogyan esik, hol jobban, hol kevésbé, néha még a Nap is kidugta az orrát a felhők mögül egy pillanatra. Aztán vissza is húzta, ezt a ronda, nyálkás, nedves időt még ő sem szereti. No, és persze, esze ágában sem volt Szent Péterrel azon civakodni, hogy miért is tartja itt ezeket a nyomasztó szürke felhőket. Szóval a Nap is úgy döntött, hogy aznapra szabadságolja magát. Én is szívesen tettem...