Szerda reggel szakadt az eső. Pocsékságos nap volt, esett, zuhogott, szemerkélt, aztán újra rázendített, még dörgött is. Őszidőben ez talán nem annyira szokványos, de ez van. A nappalim ablakából néztem, ahogyan esik, hol jobban, hol kevésbé, néha még a Nap is kidugta az orrát a felhők mögül egy pillanatra. Aztán vissza is húzta, ezt a ronda, nyálkás, nedves időt még ő sem szereti. No, és persze, esze ágában sem volt Szent Péterrel azon civakodni, hogy miért is tartja itt ezeket a nyomasztó szürke felhőket. Szóval a Nap is úgy döntött, hogy aznapra szabadságolja magát. Én is szívesen tettem...

Tündérek már pedig vannak. Balga lélek az, aki azt állítja, hogy nincsenek! Azért mert ő nem látja őket, más még láthatja, és különben is, csodák is vannak, sőt sárkányok, varázslók és koboldok, meg törpék is. Ha mondjuk, egy írrel akarnám elhitetni, hogy nincsenek, bizonyára hangos hahotában törne ki és a szemembe vágná, hogy élhetetlen, hitelen és bolond ember vagyok. Ebben a világban inkább csak azt mondanánk, hogy modern... Pedig ha egy picit visszanézünk, akkor rá kell jönnünk, hogy minden, ami az ember elméjében megjelenik, az a valóságban is létezik valahol, mert különben, hogyan is...

Az élet furcsaságai... nagyon sok van, legalább is sokszor azt hisszük, hogy az, amivel éppen szembesültünk az élet egyik különös furcsasága. Pedig nem! Ez is saját döntéseink eredménye. Például ott vannak az emberek, akik körülöttünk vannak életünk egy-egy bizonyos szakaszában, aztán eltűnnek mellőlünk, majd újak jönnek, s azok is eltűnnek. Sokszor gondolkoztam már erről, kerestem az okokat, vélteket, valósakat, miérteket. Azt már tudjuk, hogy a miértekre sosincs kielégítő válasz, s minél inkább keresed valaminek a gyökerét, annál inkább nem azt kapod, amit szeretnél. Sőt, lehet, hogy...

Dereng a hajnali fény. Hosszú percek óta fent vagyok, azt várom, hogy világos legyen. Valami felébresztett. Nem tudom, azt gondolom, nem álmodtam, legalább is nem "rémálmodtam". Akkor mégis, vajon mi a csudát akarok én hajnali fél 5-kor? Fázósan húzom magamra a takarót, még jó lenne aludni, mert egyébként reggel szép lila karikák lesznek a szemem alatt. Lila karikák... ennél a gondolatnál elidőzöm egy kicsit, eszembe jut a valamelyik éjszakai álom egy újabb mozzanata... Tudom már... valami rémséggel álmodtam, amolyan kriptaszökevénnyel, annak voltak lila foltok a szeme körül,...

  Annyira zavaros dolgokat álmodtam az éjjel, hogy képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, miszerint agyroggyant lettem. Mesés történetű könyvet olvastam korábban: becsületes, derék, ám letűnt királyról, trónját bitorló becstelen brigantikról, hitehagyott lovagokról és cserfes szüzekről...mesebeli, könnyen szálló, lebegő parányi lényekről, gyilokra hajlamos, csúf kinézetű, behemót szörnyekről... Élveztem a könyv minden sorát, ám a benne olvasott dolgok új értelmet nyerve a fejembe tolultak az éjszaka és vadabbnál vadabb álomképek formájában jelentek meg a fejemben.... jószerivel egész...