Valamikor, a sötét középkorban, ha egy nő „eltévelyedett” és ennek a tévelyedésnek még látszata is volt, megbélyegezték. Emlékeztek „A skarlát betű” című filmre? Filmklasszikus, illik látni! Mintha manapság újra divatba jönne a megbélyegzés, csak most másképpen, amolyan 21. századi módon. És meg kell, hogy mondjam, totálisan ki vagyok tőle akadva. A Facebookon kering egy cikk – olyan hosszú a linkje, hogy nem másolom be ide −, amely arról szól, hogyan lesz a férfiból puhány alak, hogyan lesz a nőből ribanc, és hogyan lesz egy férfi-nő kapcsolatból valami eszement elveken alapuló posvány,...

Ezen a napon nem jut más eszembe. A mai nap a Holt Lelkek ünnepe - ők szimbolizálják számomra az Élet múlandóságát. Ilyenkor megállok egy pillantra, elgondolkozom a életem történésein, számba veszem azokat, akik már nem lehetnek részei annak. Tisztelettel fejet hajtok előttük, s szabadjára engedem az emlékezés könnyeit. Gyertyát gyújtok, nézem a fények játékát, felidézek olyan történéseket, amelyeket közösen éltünk át, vidáman, nevetve, örülve az Élet apró pillanatainak. Aztán letörlöm az utolsó könnycseppet is a szememről, búcsút veszek ismét szeretteimtől... és csendben tovább...

Ugye láttad a filmet? Ha nem, nézd meg! Érdemes! Tanulhatsz belőle! Mi nem vagyunk egy tanulékony nép. Legalább is nem szeretünk másoktól tanulni, mások jó tapasztalatait átvenni, netán a rosszakból tanulni, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Beszélhetnek nekünk!!! Én sem vagyok kivétel… Mondták, szóltak, nem hallgattam senkire! Nosza, akkor itt egy tapasztalat… keserű pirula, nyeld le! Nem láttál át a lila ködön, sőt a rózsaszín szemüvegen sem… akkor itt egy csúf fekete, vedd, lásd, viseld! Persze, aztán nem kell csodálkozni rajta, ha ez a feketeség egészen a lelkedig nyomul,...

Tudod, mint a mesében a hős... a réz erdőből, a réz almával – amiből később palota lesz −, egy királylánnyal tovább ment az ezüst erdőbe, hogy ott is megszerezze az ezüst almát és egy újabb királylányt... Folytathatnám a mesét, ám ez a történet most nem arról szól... Ez a réz erdő és ezüst erdő nem a mese csodája, hanem a természeté. Indián nyár − szerintem ennek az egyik legszebb napját éltük ma. Ragyogóan és melegen sütött a nap, s ezer színben pompázott körülöttünk a természet, kicsalta az embereket a szabadba, hogy amíg lehet, fénnyel töltődjenek fel. Elindultunk, kicsit kikapcsolódni,...

Azok a fránya álmok! Nem hagyják nyugodtan aludni az embert. A legszörnyűbb persze az benne, hogy reggel, amikor magadhoz térsz, azt sem tudod, mi történt veled. Fekszel az ágyadban, bámulod a plafont, erősen koncentrálsz - már amennyire az ébredés félkómás állapotában telik tőled - és megpróbálsz töredékekből összerakni valamit. Hátha a bölcs Álmoskönyv majd megmondja neked a tutit. Hát nem! Valójában - a tudósok szerint - 5-6 álomkép rohan végig az agyunkban egyetlen éjszaka alatt. Van, amikor csak foszlányok maradnak meg, máskor elevenen él bennünk az egész, mintha a valóságban is...