Állj a sarkadra és dönts! - hangzik sokszor a kérés, jótanács stb. De vajon mennyire könnyű vagy nehéz ezt megtenni, arra nincs recept, nincs leírás, nincs semmi, csupán Te magad vagy, akinek ezt vagy azt el kell döntenie. Súlyos a szó maga, hiszen valami konkrétumot, valami lezártat, valami befejezettet, valami szándékot, akaratot takar. Ha nagyon sarkítani akarjuk, akkor kétféle döntés létezik csak: érzelmi, amit egyértelműen az emóciók határoznak meg, mellőzve olykor információkat, tényeket, racionalitást. A másik ennek éppen az ellenkezője: számtalan információt beszerezve, tényekre...

Példabeszéd 2.  Zenét hallgatok, nézek ki a fejemből és közben azon elmélkedek, hogyan is adjam közre Lilly – lásd Példabeszéd 1. − újabb történetét a coachingról. Ott ültem megint. Vártam, figyeltem, néha könnybe lábadt a szemem, máskor együtt nevettem velük. Érdekes volt, nekem, a kívülállónak ilyen érzelmi hullámzásokat megélni, pedig a dolgok nem velem történtek, de magukkal ragadtak. A coach azzal kezdte a beszélgetést, hogy hogyan is érezte magát Lilly az első beszélgetésen. Mondja el, mi az, ami a legjobban megmaradt benne, milyen érzések kötődnek hozzá. Lilly láthatóan ragyogott...

  Ez most egy kicsit másfajta írás. Lehetőséget kaptam arra, hogy „testközelből” végigkövessek egy folyamatot, bemutassak valamit, amiről az emberek keveset tudnak, nem ismerik, ergo meglehetősen felemásan viselkednek vele szemben, olykor félnek tőle. Ez a coaching folyamat. Van szerencsém megismerni egy coach munkáját azáltal, hogy részese lehetek egy beszélgetésnek. Menet közben megértitek, hogy hogyan. Kezdjük talán azzal, hogy ezt a szót nem igazán lehet magyarra lefordítani, de talán a szemléletfejlesztő áll hozzá a legközelebb. Nem azonos a trénerrel, a munkájuk igen lényeges...

Ritkán ébredek fel ilyen korán, ha mégis, legtöbbször vissza is alszom. Ma hajnalban nem így történt. Valami felkeltett. Forgolódtam egy ideig, aztán hajnali négykor úgy döntöttem iszom egy kávét. Kiléptem a teraszra. A hűvös hajnali szellő végigfutott rajtam. Jólesett. Meleg volt nagyon az elmúlt napokban, s bármennyire vigyáztam, a lakásba is beszorult. Melegben pedig nem igazán lehet aludni, még akkor sem, ha mondjuk egy szál pendelyt, vagy akár egy szál semmit visel az ember lánya... Kávékortyolgatás közben jöttem rá, az álmom ébresztett fel. Egy többszörösen félbeszakadt álom néha valós...

Napok óta úgy élem túl a nappali forróságot, hogy a délutánt, a munkát egy kellemes csobbanással zárom le. Nincs messze a hely, ahová kijárok, és szívesen látnak...A barátnőm lakik ott. Szeretem azt a környezetet: tanya az erdő szélen, réttel, fákkal, madarakkal, virágokkal, tarka pillangókkal, sok-sok bogárral, amelyek közül néhány igencsak "harapós". És persze ott van a tó... a tóban halak, békák, hínár, sás és egyéb növények, kétségtelen, hogy ez utóbbiak némák, ám a békák olykor olyan hangzavart okoznak, mintha valóságos béka-zsibvásárban lennének...És akkor még a néha a halak is...