Vannak napok, amikor az ember lánya azt sem tudja, merre van előre. Kora reggeli kelés, csupán azért, mert eszedbe jutott valami fontos és tudod, hogy nem szabad megfeledkezned róla. Aztán egy másik, majd egy harmadik, és máris idegesen mászol ki az ágyból, azt sem tudod merre menj, és még mindig csak hajnali fél hat van...Aztán egész nap rohansz, mindenhová el kell jutnod, mindenkinek eleget kell tenned, a vállalt feladataidat be kell fejezned.  Este hulla fáradtan érsz haza, nem vágy már semmi másra, csak egy forró kévára és egy csendes szobára, ahol a kanapé sarkában üldögélve végig...

Ezt tulajdonképpen tavaly novemberben írtam....de olvassátok szeretettel...   Csend honol a tájon. Ünnepi díszbe öltöztek a sírkertek. Gyönyörű a temető, mégis tele van szomorúsággal, bánattal, az elmúlás keserű gondolatával, szeretteink elvesztésével. Milliónyi gyertya fénye lobban, bevilágítja azt a világot, amit mi sötétnek gondolunk. Számunkra az, hiszen, amikor elveszítünk valakit, sötétségbe borul a világ, és csak nehezen oszlik a ránk telepedő iszonyat... Nagyon fáj. Egy sírhant jelzi, hogy velünk volt valaki, akit szerettünk, aki hozzánk tartozott...Égnek a gyertyák, bevilágítják...

  Voltál már úgy, hogy arcodon vidám mosollyal ébredtél reggel, aztán ahogyan a nap ért egyre magasabbra, a hangulatod úgy süllyedt egyre mélyebbre és mélyebbre, közben pedig nem történt semmi. Valami mégis. Felébredt benned a vágy... lenni valakivel... és nem egyedül üldögélni az ágyban korán reggel. Csinálni valamit, valakivel... Kávét főzni valakinek, ágyba vinni... vagy ágyba kapni...Feldereng egy kép, amin nem vagy egyedül...aztán az emlékeidbe menekülsz...és lelkileg véged van arra a napra. Vannak ilyen napok. Nem elég, hogy vigasztalanul esik, még a lelked is nyomoronc. Szinte...

  Ma a kezembe akadt egy magazin... sármos férfi néz rám a címlapról: valószerűtlenül kék szem, divatosra borzolt frizura, fogpaszta reklám mosoly, amiben benne van a Föld összes pasijának ígérete, miszerint az "én nőm a világ legboldogabb nője"...Csak az nincs odaírva, hogy ideig-óráig, amíg el nem múlik a varázs, ki nem alszik az a fény, el nem tűnik a fogak hófehér csillogása. Szerelem! Botor dolog, de mégis a legszebb érzés a  világon. Szerintem jobbat még nem találtak ki. Mégis van valami, ami nem az igazi...Most visszanyúlhatnék az ókorba - bár oda inkább nem, ott másról is...

  Tegnap említettem ezt a szót. Kifejezetten arra gondoltam, hogy egy egyedülálló nő vagy férfi, milyen helyeken tud ismerkedni. Tapasztalatokat gyűjtöttem. Némelyeket személyesen, mert szeretem átélni a dolgokat, saját szememmel látni, élvezni, ha lehet, és aztán könyörtelenül kiértékelni. Néha nem tudok azonnal átállni a másik oldalra és onnan szemlélni ezt a kusza világot, de próbálom. Szórakozóhely. Késő éjszaka van, és ilyen nyüzsgést nem láttam még ebben a városban. Igaz, nem is vagyok benne az éjszakai életben... távol áll tőlem, de hát a kíváncsiság nagy úr!!! Ja, persze, én női...