Azt gondoltam előbb kihagyom a mai napot, aztán mégsem. Határozott vagyok...vagy mégsem? Ám mivel meglehetősen „hullás” állagú vagyok, úgy döntöttem, nem írok, hanem előveszem egy korábbi írásomat, amely még nem igazán kapott publicitást… Honnan van? Abból az időből, amikor még azt gondoltam, hogy egy komoly párkereső oldalon talán megtalálom álmaim lovagját a fehér lovon, de legalább is egy fehér Jaguárban…No, nem így volt, de értékes tapasztalatokat szereztem, amelyeket időnként meg is osztok majd… Két évvel ezelőtt, december…..”Most pár perce bekukkantottam a férfi szépségverseny...

Látom, micsoda őrült versengés megy nő és nő között, ki néz ki jobban, ki körözi le a másikat. Nem szoktam beszállni ebbe ringbe, nem az én világom a "magam mutogatás" általában szolidan elegáns ruhákat hordok, nadrágot ezer évben egyszer. Az sem az én világom. Nadrágot bárki hordhat. És sajnos, bárki fel is veszi. :-( Megnézem a divatos holmikat, de tudom, mi áll jól, mi az, amit felvehetek a nem hibátlan alakomra. Szóval a ruha, még csak hagyján! A cipőkkel sincs semmi baj, azokból is a klasszikusan elegánsakat kedvelem, nem tipegek gerinctörő sarkakon, azt meghagyom a fiatalabbaknak...már...

Érdekes nap volt a mai, sok-sok tanulsággal. Furcsa dolog kívülről szemlélni a körülöttünk lévő világot. Reggel 8-kor még a kutya sem kelt fel, pláne szombaton reggel, minek is kelne. Dolgod van,te igen, és még jó pár ember rajtad kívül. A hatalmas placcon csak néhányan vannak még, az üstök alatt éledezik a tűz, melegszik benne a víz, lázas kezek pedig aprítanak: húst, gombát, paradicsomot, paprikát, kenyeret, hagymát, s egyelőre a hagyma átható illata járja be a teret, elnyomva a szeptemberi reggel  frissességét is. Aztán gyülekeznek az emberek. Ott vagy egy csaknem 300 fős tömeg...

Nálam ez a fogalom valahogy mindig új tartalommal telik meg, mert nem mindegy, mikor, kire, mire és miért várunk. Nos, lássuk csak: én ma egész nap vártam... előbb egy telefonra, aztán egy levélre, egy mailre, aztán a barátnőmre, aztán a számlámra, aztán a postásra... és még valamire, valakire. Telt a nap, csökkent a várakozás ideje, de nőtt bennem a feszültség, mert a nap közepére világossá vált, hogy ugyan volt telefon, megjött a mail, járt a postás, s ha késve is órákat, a barátnőm is megérkezett, az a valami mégsem. Miért is várjuk annyira azt a valamit, amit néha magunk sem tudunk, hogy...

Olyan gyorsan telnek a napok, hogy szinte követni sem bírom. Persze, ha jól végiggondolom, akkor ezernyi dolog történt velem, s ezernyi nem történt meg, mert nem volt időm megélni. Einstein azt mondta, az idő relatív, minden egy időben és egyszerre létezik. Mi mégis valamiféle múlt, jelen jövő halmazt állítunk fel és ennek alapján éljük az életünket. Így aztán nagyon nehéz elfogadni a "minden egyszerre, egy időben, de más térben létezik" elméletet. Miután a múlt, jelen, jövő intervallumában élünk, e szerint állítjuk fel az életünket, van múltunk, van jelenünk és lesz jövőnk. Ez persze attól...