Néha úgy érzem elszalad velem a világ, vagy én szaladnék ki a világból. Van bennem valami feszültség, ami nem hagy nyugodni. Ki kellene űzni valahogyan ezt sok feszültséget, de egyelőre nem látom, hogyan. Az írás megnyugtat.... ámbátor nem írhatok le mindent úgy, ahogyan szeretnék... A takarítás is megoldás lehet, de a manuális munka nem tereli el gondolataimat... a fűnyírás sem a legjobb megoldás, bár kétségtelenül lenne eredménye: nem lenne égigérű fű a kertemben. Az eső miatt másfél hete nem tudtam lenyírni, szóval nálam most kezd kialakulni egy kisebb fajta dzsungel. Úgy tűnik, ami a...

Megfogadtam magamnak.... ha számolnátok hányszor mondjuk ki ezt a mondatot életünk során, meglepődnétek. Megszámlálhatatlanul sokszor. Eredménye nincs, mert mindig "csak" magunknak fogadunk meg valamit. Igaz az az állítás, miszerint mi, emberek, saját magunkat tudjuk kábítani, becsapni a leginkább. És mégis, újra és újra megtesszük.  Újévi fogadalmak, változásra ösztönző mondatok, amelyekből soha nem lesz semmi. Lefogyok, tornázni fogok, több időt töltök magammal, odafigyelek az étkezésre....számtalan ilyen mondat hagyj el a szánkat...Nem állok vele szóba többet... Miért tesszük? Mert...

Ennek a mondatnak most három pontot tettem a végére, de akár egyetlen pontot is tehettem volna, vagy felkiáltó jelet, vagy akár kérdőjelet. Mindegyiknek más és más a jelentése. A tapasztalatom az, hogy igen ritka kivételtől eltekintve a legtöbb embernél ennek a mondatnak a végén kérdőjel van. Jó nagy! Miért is? Mert mindenki meg akar felelni valakinek, valaminek, valamilyen társadalmi elvárásnak, vagy csak szimplán olyan feltételekt szab a "valakinek lenni-vel" szemben, hogy soha nem fogja felismerni, hogy ő már valaki. Onnan fentről meg már nem tud visszajönni, hogy élvezze a tömjénezést,...

  Életünk során legalább egymilliószor feltehetjük magunknak a fenti kérdést. A gond csak az, hogy nem tesszük... Ha egyszer tényleg megtennénk, vajon hogyan hatna ránk a válasz? Sokszor talán sokkosan... Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy kialakuló párkapcsolat elején hagyjuk, hogy a lila köd szálljon a fejünkre, agyunkra és a mélyebb rétegekben található agytekervényeinkre, azaz eszünkbe sem jut, hogy azt a feni, olykor banálisnak tűnő kérdést feltegyük. Minek? - rántunk egyet a vállunkon, szeret, és ez így jó, mert így marad az idők végezetéig... Pedig dehogy! Van példám....

  Nem bonyolult, csak figyeld a következő történetet.... Bódultan ébredtem fel reggel, ezer dolog kavargott a fejemben, de a legfőbb kérdés az volt, hogyan legyek úrrá a kialakult helyzeten. Nem vagyok jól, rengeteg a munkám, kevés a pénzem, a házam nagy, a költségek magasak, elveszítettem a biztonságérzetemet... Talán a legjobb mód, ha mélyen magamba nézek, meditálok, keresem a válaszokat,...mert ugye a válaszok mindig benned vannak. Ott kell keresni, ahol nem is gondolod. Te képes vagy magadba nézni? Képes vagy olyan mélyre menni, hogy meghalld a saját szavad? Elindultam a szokásos...