Kora reggel ébredtem. No, nem magamtól, az a fránya óra keltett fel. Nem szeretem az utazós napokat. Nehezen is keltem. Ennél már csak az volt rosszabb, hogy hallottam az eső kopogását az ablakon… Esőben kell pakolnom. Elindultam. A város csendes volt még, csak néhány korán kelő autós rótta az utakat. Az eső esett, megállt a kövesúton minden apró mélyedésben, s a reggeli lámpák fényében ezüstösen csillogott az egész. Derengett a reggel. Ám nem lett világosabb. Az égen felhők úsztak, egyik a másik után, hol kisebb esőcskét hozva, hol dézsából öntöttet. Az ablaktörlő lapátnak csupán néha volt...

A hajnali félhomályban alig látott valamit. Az ereszkedő köd sem könnyítette meg a dolgát. Óvatosan lépegetett előre. Csend volt körülötte, csupán az avar zizegett a talpa alatt, néha egy-egy ág reccsent, amire véletlenül rálépett. Ugyan erősnek mutatkozott, de a szívében ott bujkált a félelem. Pedig nem volt mitől félnie, ezen az úton, ezen az ösvényen egyedül lépkedett. Mégis vele volt ez a valami, ami nem hagyta nyugodni a lelkét.  Ballagott tovább, s közben a fejében gondolatok ezrei cikáztak. Hol az egyik volt erősebb, hol a másik; hol a kétely, az aggódás kerekedett felül, hol a...

Olyan gyakran mondjuk ezt a mondatot, hogy már-már szinte elcsépeltnek hangzik. Aztán mégsem csináljuk. Nem teszünk rendet az íróasztalon, mert ugye a „zseni átlát a káoszon”. Csak akkor van baj, amikor a főnöknek azonnal kellene az a szerződés, amit két hete adott oda, hogy írasd már végre alá az ügyféllel. Ja, és a tollaidat sem találod, pedig éppen húsz darab hevert szanaszét az asztalon. Otthon csak kisebb kupleráj fogad. A ruháid szanaszét, mosatlan a mosogatóban, mert éppen nem volt időd bepakolni a gépbe, meg ott a kajamaradék is. A hűtő sem valami bizalomgerjesztő és a sportcipődnek...

Szakadt az eső. Nem ritkaság ez manapság. Másról sem hallani csak ciklonok okozta felhősödésről, zivatarokról, meg özönvíz jellegű, jéggel érkező, hideg csapadékról… Mária napkor. Nos, egy ilyen este volt akkor is. Épp akkor léptem ki a házból, amikor egy kicsit elcsendesedett. Az esernyőt összecsuktam, nem volt értelme tartani. Szándékom szerint a Duna-partra indultam. „Jó lenne, ha végképp megállna egy kicsit az eső!”− gondoltam, de nem nagyon bíztam benne. Lelógott a lába, s nem túl bizalomgerjesztő felhők úszkáltak az égen sem. Hol világosabb szürke, hol haragosabb, hol egészen sötét. Nem...

Elérkeztünk a lista utolsó pontjához. Azért hagytam a végére, mert ez a legfontosabb, ennek szentelek egy kicsit több sort, több gondolatot. Mi is a szeretet? Nem veszek elő filozófusokat, nyelvészeket, pszichológusokat, ezoterikus megfogalmazásokat, mert mindenki másképpen fogalmazza meg, mi a szeretet. Egy érzés a szívedben, egy gondolat a fejedben, cselekvések sorozata az életedben, a hit, a hála, a megbecsülés, a tisztelet, az empátia – és még sorolhatnám – igazi egyvelege. Mert akit, amit szeretsz, azt tiszteled, megbecsülöd, hiszel benne, bízol benne… Szerintem a szeretet bonyolultsága...