A mesék világának szinte állandó szereplője ez a nagytestű, félelmetes, nem túl szép küllemű, ám segítőkész madár. Húst eszik és kenyeret, de ha elfogy az adag, akkor az emberhúsból kanyarított darabbal is beéri. Persze, mindig csak az oda útról szól a mese, arról, hogy a griff, hogyan repül vissza a fészkébe, nem szól a fáma. A képzelet világa egy kreatív világ. Amikor elmélyedsz egy kicsit magadban, és hagyod, hogy a képzeleted vigyen, akkor csodás helyekre juthatsz el, a legkülönbözőbb eszközökkel. A griffmadár éppen ilyen. Száll veled, repül veled át a végtelenen, s te meglátod a csodát,...

A színek megindítják az ember fantáziáját, és előhozzák az emlékeit is. A pipacsról ezernyi apró emlék jut eszünkbe, gyermekkorunk csodái. Gyermekkoromban kis faluban laktam a román határ szélén. A házunk a falu utolsó utcájában állt, mellettünk a végtelennek tűnő vetés és a rét kezdődött. Csendes, álmos, poros kis falu, de az enyém. Szerettem ott lakni, élveztem a természet közelségét, bár akkor ezt még nem tudtam így megfogalmazni. Most már tudom, s azt is, miért töltök ott időt szívesen. Tavasszal vagy ősszel gépek jelentek meg a házunk mellett, szántottak, vetettek. Aztán sarjadt a vetés,...

Ha meg kell fogalmazni milyen is az én világom, akkor nem vagyok könnyű helyzetben. Ha színt választanék, azt mondanám: tarka. Van benne sok-sok szín: piros, mert lüktető, élettel teli, zsongó, izgő-mozgó. Rózsaszín, mert vannak benne csodás álomképek, amelyek olykor elfedik a szürkeséget vagy a feketeséget. Szürkeségek adják a hétköznapokat, amikor ugyanazt csinálod százszor, százezerszer. A fekete a bajok színe, mindenkinek az életében vannak ilyenek. Ezek picit túlmutatnak a hétköznapok gondjain, nagyobbak, fájóbbak, keserűbbek, nehéz rajtuk túllépni. A sárga és a narancs: amikor...

Legalább is ebben az életben, ebben a formában. Szlogenként használjuk ezt a mondatot különösen akkor, amikor valami olyasmit engedünk meg magunknak, amit egyébként a „józan eszünkkel” nem tennénk meg. Egyszer élünk! – kiáltunk fel, és kirúgunk a hámból. Hogy ez kinek, mit takar, azt saját döntése és saját szükségletei és keretei határozzák meg. Ez az egyszerű két szó azonban sokkal nagyobb, értékesebb, fontosabb értelmet hordoz. Ebben a létformában valóban csupán egyszer élünk. (Ha hiszel a lélekvándorlásban, a lelkek újbóli leszületésében, ez akkor is így van.) Gyakran tesszük fel magunknak...

Késő este volt. A város szokásos zaja elcsendesült, kevesebb autó járt az utcában, a buszok ócska dízel motorjának hangja is ritkábban zavarta meg a csendet. Egyszer csak valami furcsa hangra lettem figyelmes. A nyitott ablakon át patkók hangját hallottam, aztán ütemes dobogást. Lovak ügettek végig az utcán turistákkal teli konflist húzva… Lovak, konflis… Megindult a képzeletem… Hirtelen a 19. század eleji Budán találtam magam, ahol a macskaköves utakon még konflisok közlekedtek, szépen öltözött úrilányok és úriemberek ültek a konflisokon, hintókon. Szorgos cselédlányok rohantak a piacra kora...