Néha, reggel ülök a gépem előtt és bámulom az üres lapot. Néha, reggel egyetlen gondolat sem rohangászik a fejemben, valahol csendben üldögélnek, talán azt várják, hogy felébredjek igazán. Akkor aztán hirtelen ezerfelől zsonganak-zsibonganak a fejemben, s olyan erővel döngetik a képzeletbeli falakat, hogy nem hallok mást, csak a dübörgést. Na, ilyenkor szoktam letenni a gépet magam mellé, laza csukló mozdulattal lecsapni a tetejét, magamra húzni újra a paplant és hagyni, hogy őkelmék úgy zajongjanak, ahogyan akarnak. Aztán, egyszer csak megszűnik a zaj, a zsibongás, kristálytiszta szavak és...

Olyan iszonytatóan fájt a gyomra, hogy lépni sem tudott. Fehér vászon ruhában, görnyedten feküdt az ágyban, nem mert levegőt sem venni, az is fájt. Görcsök mardosták. Oldalra fordult, hogy enyhüljön a fájdalom... Egy ajtót látott maga előtt, bement. Sötétség és irgalmatlan mélabú vett erőt rajta. Semmije nem fájt, de mégis, talán az egész lelke. Lépett kettőt, beleveszett a semmibe. Zuhant a mélységbe, egyre mélyebbre, egyre fájdalmasabban. Vászon ruhája fekete lett, rongyos... „Itt a vége! - gondolta. -Nyakam szegem, gerincem töröm... különben meg már mindegy!” Aztán lépcsőkön találta magát,...

Ezzel a fél mondattal a fejemben ébredtem ma reggel. Valami szép... Mi is a szép? Ki, mit tart annak? Ki, mire mondja, hogy szép? Azt gondolom, hogy a szépség egy igen szubjektív kategória, mindenki saját ízlése szerint tart valamit szépnek, csúnyának, kedvesnek, bohókásnak, vidámnak, szomorúnak, baromi rondának, és a sort lehetne sorolni a végtelenségig. A másik igazán nagy kérdés, mitől szép valami, valaki? Milyen külső jegyekkel kell bírnia, hogy szépnek tartsuk, s mennyire kell megismernünk a belső tulajdonságait, hogy a külseje ellenére szépnek tartsuk? Ebben a témakörben egyelőre több a...

Iszonyatos szél tombolt. Hiába csukta be az ablakokat, zárta be a palettákat, a szél neki-neki lódult a háznak, fogódzót keresett, kiálló részeket, ahonnan tépte, cibálhatta volna. Zúgott, haragos lökésekkel támadta a tájat, rombolni akart. A környező fák mélyre hajoltak, recsegtek-ropogtak, de nem hagyták magukat. A tél utolsó próbálkozása volt ez: betörni egy hideg széllel, hideg esővel, amelynek óriás cseppjei hangos loccsanással csapódtak szét a tetőn. „Ítéletidő” – mondta ki a szentenciát a televízió kevésbé sem ideges riportere néhány perce, aztán a képernyő fekete lett. Megszűnt az...

Az este, egy beszélgetésben tűnt fel ez a szó, és egész éjszaka a fejemben motoszkált. Dolgom van vele. Elgondolkoztam, mit is jelent ez számomra. Eszembe jutottak azok a végtelennek tűnő, lilás-kékes, többféle árnyalatban pompázó, napos, lankás domboldalak, amelyeket Franciaországban és Olaszországban láttam. Lenyűgöző élmény volt. Csak álltam a hosszan nyúló virágültetvények szélén, és bámultam a csodát. Szeretem a levendulát, a virágát, a színét, az illatát, a hozzá kapcsolódó misztikumot, mert nekem ez a növény azt is hordoz. Kötődik az egészséghez, a szépséghez, a szerelemhez, a...