Ez egy furcsa írás. Ez jutott eszembe ma, kora reggel. Még soha nem gondoltam bele... Talán csak most. Érdekes, elgondolkoztató...    Radnóti szavai jutnak eszembe mindig, amikor valahonnan, fentről látom a világot. Leginkább egy hegy csúcsa, egy szirt, vagy éppen egy repülőgép ablaka adja meg ezt az élményt. Ez utóbbi történt nem is olyan túl régen. Egy csoda az, amikor felülről látsz valamit, látod a hegyeket, a folyókat, a tavakat, látod az apró házakat és közöttük a még apróbb, ám mozgó embereket, a lüktető életet. Nem hallod, de érzékeled a zsivajt, az élet minden aprócska...

Olvastam sok helyen… „Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út maga.” Fontos a cél is, egyébként el sem indulnál… Ha pedig elindulsz, tégy meg érte mindent, ami csak erődből telik…   Hajnalodott. Olyan csendesen lépett be a házba, mintha nem lenne egyedül és vigyáznia kellene arra, hogy valakit felébreszt. Félhomály volt. Az elköszönő Hold halovány fénye átszűrődött a függönyökön és sejtelmes fénnyel borította be a nappalit. A nappali közepén kilépett a cipőjéből, leejtette a táskáját az egyik fotelbe, lehuppant a kanapéra. Egyedül van. Akár el is szunyókálhatna itt. Senki sem kérné...

A költő kölcsönvett szavai nagyon egyszerűen hangzanak, ám valójában nagyon bonyolult a dolog. Folytathatnám újra kölcsönvett szavakkal, de az csak részben lenne igaz. Mélyebb értelmet kell keresni és mélyebben rejtőző igazságokra kell fényt deríteni. Néha kísérletet teszek rá én is, néha egyszerűen csak hagyom, hogy az Élet történései hozzák a meg a világosságot. Az Élet történéseinek egy szintje a „meleg szoba” – a költő után szabadon −, amely sokaknak valóban a boldogság egy szintje, mert más nem jutott. Láttam a minap, szembesültem vele, s nagyon fájt. A 21. században emberek, embertelen...

Nekem tetszik ez a név. Szép név. Akárcsak a Bálint, talán ez mégiscsak szebb, mert a miénk- az eredetét nem vizsgáltam. A hozzá kapcsolódó ünneppel sincs semmi bajom, csak "ámerikás" és nem magyar, nem a mienk, csak úgy átvettük. Most pikírt leszek és undok: átvettük, egy újabb alkalom arra, hogy a virágboltok is áruljanak valamit - hiszen február van, sem sátoros ünnep sem egyéb - plusz átvettük, hogy újabb bóvli halmazok, rózsaszín nyáltól csöpögő giccskavalkád jelenhessen meg a piacon, nem ritkán horror áron. A virágboltok és ajándékárusok kirakatait a piros szín lepi el minden...

Egy ideig azt gondoltam, a valóságban nincs is ilyen, csak a romantikus filmek végletekig kiszínezett világában. Nos, van… Hónapokig várni, tervezgetni, gondolkodni, hogyan is lenne jó! Nagyon szép dolog! Csak nem sok értelme van, különösen, ha az ember már bizonyos kort elért. Lépéseket tenni valami felé, amiről még nem tudod micsoda, nagy bátorság. Vállalni azt, hogy ezt megismered, még nagyobb bátorság. Aztán halványan feldereng valami, egy gondolat fogalmazódik meg benned, hogy lépni kellene, minek várni, minek kínlódni, lesni a múló időt. Gyomorgörcsök, átvirrasztott éjszakák, baráti...