Állsz valahol, vársz valamit, de nem tudod, hogy hol állsz, és fogalmad sincs arról, mit is vársz. Pedig életünk minden szakaszában vannak állomások, s azon az állomáson vannak céljaink, vágyaink, amelyeket el szeretnénk érni. Életszakaszok. Állomás a kisgyermekkor, a kamaszkor minden nyűgével, bajával, minden szépségével és vidámságával. A fiatal felnőttkor, a felnőtté válás, a felelősségvállalás súlyos terhével, aztán a felnőttkor, amikor már nem lehetsz sem gyerek, sem fiatal, mert mindenki tőled várja a komolyságot, a határozott döntést, az előre mutatást, a célok meghatározását. Persze,...

Amikor azt gondoljuk, hogy ez csupán annyit jelent, hogy hogyan is látjuk a világot, akkor bizony jókorát tévedünk. Ez túl egyszerű lenne, s még csak nem is igaz. A szemléletben annyi minden van! Az, hogyan tekintesz a világra, hogyan értelmezed, amit látsz, amit megélsz, ahogyan érzel, hogyan viszonyulsz az emberekhez, tárgyakhoz, környezethez, mindenhez, ami körülvesz, körül ölel. Ha jól meggondolom a szemlélet nem más, mint az önmagadhoz való viszony. Ahogyan magadat látod, az alapján értelmezed a többi dolgot is. A magadról való gondolkodás hatással van az egész gondolkodásodra,...

Az én kalapom még sárga, élénk színe van, olyan, mint a Nap, sárga és vidám, élettel teli, lüktető, pulzáló. Optimista vagyok, néha talán még túlzottan is. A sárga az optimizmus színe, s az, aki sárga kalapot visel, csak így nézhet szembe a világgal, egyébként belehal a sok-sok fekete kalapos ember bámulásába. Talán emlékeztek még rá, egyszer írtam a kalapokról. Edward de Bono író, gondolkodó alkotta meg a laterális gondolkodás elméletét, s adta hozzá a kalapokat. A lényeg az, hogy ha mindenki ugyanolyan színű kalapot visel, akkor a kalap színének megfelelő gondolatokkal kell, hogy...

Vajon, mi van a káosz mögött? Valójában nem arra gondolok, hogy mi van a felfordított, feje tetejére állított szobád rendetlensége mögött, hanem arra, hogy mi van a fejedben, a benned kialakult káosz mögött. Jó kérdés. A másik kérdés az, ami felvetődik bennem ennek kapcsán, hogy vajon mögé tudunk-e nézni a káosznak, vagy sem? Mi is kellene hozzá, hogy lássuk a káoszon túli dolgokat? Banális kijelentés, hogy a „zseni átlát a káoszon” – nem hiszem.  Az íróasztalán, a műhelyében felhalmozott rendetlenségen lehetséges, hogy átlát, de legalább is tudja, mit, hol keressen. Ha már itt tartunk,...

Dereng a hajnal.  A Nap sugarai óvatosan kandikálnak ki a Föld mögül. Korán van még, a madarak is alig éledeznek. Csend van. Végtelen csend, csak a gondolataid szárnyalnak ezerrel. Egymás követik, űzik, kergetik.   A pára még ködként telepszik meg a tájon, épp a látóhatárt szeli ketté. A mező belevész a párás ködbe, a virágok fázósan húzzák össze szirmaikat, napfényre vágynak, az erdő fái csak homályos óriásokként meredeznek az ég felé. Aztán lassan feljebb kúszik a Nap. Sugarait szerte szórja a mezőre, rétre, erődre, rád, aki a hajnali mezőt szeled át, s gondolataid valahol máshol...