Mire? És miért nem? Sokszor van az, hogy a konkrét tennivalók, a vágyott tennivalók és a szükséges tennivalók egyszerre nyomják a fejünket. Mázsás kövekként nehezednek ránk, majd beleszakadunk. A gondolatok cikáznak ide-oda, de erős késztetések helyett csak a tennivalók sorjáznak a fejünkben. Aztán egyiket sem tesszük. Néha napján magam is áldozatul esek a kavargó gondolatoknak, az ezerféle munkának, az „ezt is kellene csinálni, azt is kellene csinálni” gondolatoknak. Amikor ezerfelé szaladna a fejem, akkor szoktam kicsit leülni, megvárni, míg csend lesz odabent, vagy egy egészen más, sokkal...

Egyedül vagy, egy kidőlt fatörzsön üldögélsz. Friss levegő, a fák zöldje, a madarak hangja, az öreg fák lombajai között beszűrődő napsugarak vesznek körül. Gyönyörködve bámulod e zöld világot, élvezed az erdő csendjét, a tüdődbe áramló tiszta levegőt, a szívedig érő nyugalmat. Belefeledkezel az érzésbe, a hangulatba… Az egyik pillanatban a rigót hallgatod, a fakopáncs kopogását, a méhek zümmögését, a másik pillanatban már egy csendes kis hegyi falu utcáin bandukolsz. A múlt után kutatsz. Keresel valamit, valakit. Magad sem tudod. A hiányt akarod pótolni, betölteni, mert valami hiányzik, érzed...

Néha bizony jól jönne. Például, amikor költözöl, pakolsz, régi lomoktól, nem használt holmiktól szabadulnál meg… Néha a könyveket dobozolnád, máskor ruhákat, olykor fényképeket, a múltad egy-egy darabját… Megint máskor a saját életed egy-egy szakaszát dobozolnád be és tennéd a legfelső polcra, hogy még csak véletlenül se érd el, vagy a pince legmélyebb és legsötétebb zugába dugnád el, olyan sötétbe, hogy a legerősebb napfénynél se találd meg. Jól lezárni a tetejét, vastag szalaggal leragasztani, és még azt is igyekszel elfelejteni, mit is tettél bele. Na, persze! Az élet nem ilyen egyszerű!...

Az ajtók már csak ilyenek. Nyitni, zárni lehet őket, sőt, olykor csapkodni, bevágni, óvatosan, lábujjhegyen behajtani, vagy csak hagyni, hogy a huzat csapja be. Bennünk is vannak ajtók. Nem is sejtjük hány, nagyon sok… Hogyan használjuk ezeket az ajtókat? Olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Amikor hozol egy döntést, hogy ezt vagy azt befejezed, akkor önként és dalolva csuktál be egy ajtót. Lehet, hogy csak óvatosan bezártad, s kétszer is elfordítottad a zárban a kulcsot, de az is lehet, hogy hirtelen felindulásból egyszerűen becsaptad. Bárhogyan is tetted, az az ajtó bezárult, nem tudod...

Láttál már végtelen raktárt? Biztosan nem. Pedig ez egy olyan raktár, se vége, se hossza. Rugalmas falu, és folyton csak nő és nő, mert az emberek odapakolják minden álmukat, vágyukat. Elámulnál, ha belépnél! Minden van a polcokon. Lássuk csak a legfontosabbakat! Van egy jókora raktárrész, ahol az idő után sóvárgók vágyai vannak. Ki erre, ki arra, szeretne több időt magának. Családra, hobbira, gyerekre, hajókázásra, hegymászásra vagy szimplán csak egy hosszú alvásra. Igen, az idő. Manapság fontos dolog. A minőségi idő lenne a legfontosabb… Tudod, mi ez? Az az idő, amikor a másikkal vagy, vagy...