Esik. Még mindig és már megint. A csendet csak az eső kopogása töri meg, egyébként harapni lehetne. Élvezem. Rég voltam ennyire csendben. Még a gondolatok is lelassultak a fejemben, nem kergetik egymást, mint máskor, nem tülekednek, szépen várnak a sorukra. Szép ez az esős falu. (Álmosd – egyeseknek a világ vége, nekem az otthon melege.) Tetszik. Élvezem a csendet. Vajon máskor miért nem tudjuk észrevenni? Miért nem észleljük másképpen a bennünket körülvevő világot? Olykor még akkor sem látjuk, amikor pedig egészen nyilván való… Most bizonyára nagyon sokan vannak, akik szapulják az esőt, a...

Volt egyszer egy kislány, aki azt gondolta, hogy csodaszép a világ, s belőle világszép nádszálkisasszony lesz, aki sokat tesz majd a világért, az emberekért. Akkor még nem jutott eszébe a szépségkirálynők által felkapott és hangoztatott „világbéke”. Nem is vágyott ilyen babérokra, csak élni szeretett volna, szépen, hasznosan, valami maradandót alkotva. Maradandót alkotva… Milyen fura is ez a szóösszetétel ebben a világban. Miért? Mert végtelenül nehéz maradandót alkotni, maradandót létrehozni, magad és mások számára értéket teremteni. De mi adja az értéket? Az értéket az adja, hogy te mit...

Lágy dallamok, viharos etűdök, pergő dobok, síró hegedű ­– ezek adják az élethez a zenét. Az Élet pedig egy tánc, amit a sírig táncolunk. Talán az utolsó lépések már lassúak, vontatottak, mégis táncoljuk az utolsó hangig... Hosszú az út, hatalmas a táncparkett, s a zenekar mindig más és más zenét játszik. A zene attól függ, hogyan élsz. Olyan zenét kapsz, amilyen az életed. Te vagy a komponista, a zenész és a táncos is. A zene hol halk, mélázó, gondolkodtató, a táncod lassú, harmonikus, hol lüktető, viharos, tüzes, vad forgásokkal teli – változások az életedben, a pergő ritmusok ütemére....

Gyermekkoromban imádtam koszosnak lenni. Anya mondta gyakran: „Kislányom, mosd meg az arcod, murcos vagy!” „Murcos!” – innen maradt meg a szó, ami azt jelentette, maszatos az arcom. Persze, a fáramászásnak, a pocsolyában való tapicskolásnak, a réten való rohangászásnak, a pajtásokkal való homokozásnak, az olajos bicikliről való leugrálásnak mindig az lett a vége, hogy a ruhák a szennyesbe landoltak, mi pedig többnyire a fürdőkádban. Ez a fajta koszosodás mégis más volt, mint a mostani, a felnőtt lét koszosodása. Tiszták lettünk, mert csak a külsőt kellett még tisztítani, a belsőt nem. Abban...

Nem tudom, mi ez, csak belülről feszít. Érzem, de nem tudom megfogalmazni, nem találom rá a megfelelő szavakat. Belső feszültség, de képtelen vagyok megfejteni, mi okozza… Talán az, hogy túl sok dolgot szeretnék mondani egyszerre. Kavarognak a gondolatok, száguldoznak a fejemben, mint egy hatsávos autópályán, s mindegyik maradni akar. Jó néhányat pedig az „agyi autópályák” kihajtóira kell terelnem. Próbálkozom. Ma reggel azt olvastam, hogy teremtő nap van, 10 ezerszeres, s mindegy, hogy pozitív vagy negatív gondolatok kergetik egymást a fejünkben, amire a legtöbbet gondolunk, az ezzel a...