A király jut eszembe róla, amit gazdagon díszített palástjában lassan lépdel a trónusa felé. Aztán a királylány, aki gyöngyökkel kirakott, ékkövekkel díszített palástban méltóságteljesen halad a trónhoz, hogy elfoglalja helyét. Hol vannak már? Csak a filmeken… Az a palást, ami most jön velem szemben egészen más. Nincs színe, nincsenek ékes díszei, sem csillámok, sem kövek, sem gyöngyök, és hófehér prém sincs rajta. Másféle. Posztó, durva posztó, vastag és sötét. Mindent beborít, s nincs menekvés alóla. A közöny szürke palástja ez. Az emberi közönyé, a megalkuvásé, a céltalanságé. Ezt látom....

Ma a kezembe akadt egy magazin... sármos férfi néz rám a címlapról: valószerűtlenül kék szem, divatosra borzolt frizura, fogpaszta reklám mosoly, amiben benne van a Föld összes pasijának ígérete, miszerint az "én nőm a világ legboldogabb nője"...Csak az nincs odaírva, hogy ideig-óráig, amíg el nem múlik a varázs, ki nem alszik az a fény, el nem tűnik a fogak hófehér csillogása. Szerelem! Botor dolog, de mégis a legszebb érzés a  világon. Szerintem jobbat még nem találtak ki. Mégis van valami, ami nem az igazi...Most visszanyúlhatnék az ókorba - bár oda inkább nem, ott másról...

Gondolkoztál-e már azon, mi az, ami igazán a tiéd? Fura kérdés – mondhatod, és talán igazad is van. De mégis! Biztos vagyok benne, hogy ezer meg ezer apróság van körülötted, s olykor azt sem tudod már hogyan került oda, miért van veled. Néha jön egy kósza gondolat, megtetszik valami, akarod, hogy a tiéd legyen, aztán eltelik néhány hónap, és már azt sem tudod, mit is akartál attól a dologtól. Ilyenkor válik valami „lommá”. Vetted, kaptad, szerezted – mindegy, de már nem fontos. Ha pedig nem fontos, akkor engedd el. Ajándékozd el, add oda valakinek, vagy dobd ki. Tudod, tudom, sok olyan dolog...

Röpködnek a levegőben, nem csapódnak le, mert annyira snasszak, ócskák és szokványosak, hogy mindenki, aki csak ilyen frázisokat kap véleményként, simán átlép rajtuk egy laza „köszi”-vel. Ilyenek vagyunk. Igazi véleményt nem mondunk, és valljuk be, annyira kapni sem szeretünk, ezért bújunk mindig a biztonságos, ám igazán semmi értékkel nem bíró frázisok mögé. Szedjük csak szét egy kicsit. Mi van akkor, amikor mi magunk nem adunk őszinte, igaz visszajelzést valakinek, valakiknek. Megalkuvás, s e mögött mindig az van, hogy „meg ne bántsuk a másikat”. Igen ám, de a visszajelzésnek mindig két...

Néha olyan jó érzés leülni egy sarokba egy kicsit és az elmúlt dolgokon gondolkodni. Visszaidézni a boldog pillanatokat, az ünnepi hangulatokat, a gyerekek növekedésének mulatságos és felemelő perceit, a fárasztó kirándulásokat, a csendes borozgatásokat, a felkelő Nap sugarainak melegét, a büszke Hold terjeszkedő esti fényét. Nincs is ezzel semmi baj, amíg ez csupán egy rövid ideig tart. A gond igazán akkor van, amikor életed minden percében ezt teszed. Amikor úgy éled az életed, mintha egy visszapillantó tükörben néznéd az egészet, s átélsz újra minden rozoga percét, minden fájdalmát. Régi...