Mit is jelent ez a szó? Van ennek a szónak matematikai megközelítése is, de azt most hagyjuk, ebben én cseppet sem vagyok kompetens, mint ahogyan a matekban sem. Én más szempontból vizsgálom azt a szót. Nekem céltalan lődörgést, lötyögést, amolyan „se nem megyek, se nem jövök mozgást” jelent… Bolyongani lehet sok helyen. Egy városban, amikor nem tudod, mit is akarsz ott látni, megélni, csak úgy jössz-mész, hátha akad valami, ami mégis értelmet ad ennek az egésznek. Bolyongani lehet egy erdőben, ahol, mondjuk, eltévedtél. Ez talán nem a legjobb bolyongások közé tartozik, de végül is itt is...

Váratlan találkozások, fura emberek, különös helyzetek. Amikor nem azzal találkozol, akire vágysz, amikor az általad elképzelt tulajdonságoknak egyetlen morzsájával sem rendelkezik, amikor olyan helyzetbe keveredsz, amelyet legmerészebb álmodban sem képzeltél el magadnak… Mégis, valamiért ezek a találkozások létrejönnek. Olyankor ott állsz, értetlenül, saját magadat sem érted, hogyan is keveredtél ilyen helyzetbe. Ha tudomásul veszed és elfogadod, hogy véletlenek nincsenek, akkor keresheted az okot, hogy miért is kellett találkoznod egy vadidegennel. Neked kell észre venned, meglátnod valamit...

Ki vagyok én? – Bizonyára te is ezerszer feltetted magadnak a kérdést, s ha jól sejtem, akkor ezer egyedjére sem tudod a választ. Hol ez vagy, hol az. Csak töröd a fejed, gondolkozol, meditálsz, netán hagyod, hogy a csönd mögül megszólaljon benned valaki. Néha még oda is figyelsz rá, hallod a hangját, érteni véled, amit mond, de valójában csak a képzeleted szüleményének tartod, s nem valós dolognak. Továbblépsz anélkül, hogy tennél valamit, anélkül, hogy tudomásul vennéd. Az a belső hang pedig pontosan meg tudja mondani neked, ki is vagy, minek is vagy itt, mi dolgod, merre kellene menned,...

Hajnal. Korom sötét volt a szobában. Mégis éreztem a hajnali derengést. Más volt az… Furcsa ködös reggel, át a mezőn, az erdőszélig a hajnali szürkeségben. A Nap még nem ébredt fel, nem nyújtogatta sugarait, eszébe sem volt ilyen hajnali órán az ég felé kapaszkodni… Bandukoltam az erdő felé. Pillanatra filmszakadás. Itt már jártam, ezt már éreztem, ahogyan borzongott a hátam a hűvös, nyirkos reggelen. Eszembe jutott, mi is következik: egy árnyalak lép ki az erdőből és felém tart. Igen, tudom, átéltem már… A film itt végképp megszakadt. Magamhoz tértem. Sosem fogom megtudni, hogy ki az az...

Ha tudnám, mit szeretnék, megosztanám veled. Mindent megosztanék, elkiabálnék, hallja meg az egész világ! Túlharsognék minden harsonát, trombitát, hegedűt és zongorát… Ha tudnám, mit szeretnék… Néha csak ülök a gépem előtt, nézem a klaviatúrát, ha csak tollam lenne, akkor bizonyosan a végét rágnám azon törve a fejem, mit is szeretnék. Mit írjak le, mit szeretnék? Mit is? Békét, nyugalmat. Olyan elcsépeltnek, unalmasnak tűnik ez a két szó, de tudjátok mit, szerintem mindenki csak erre vágyik. Jó hírekre, kellemes, nyugalmas napokra, nem a főnök idegességére, a kolléga intrikájára, a családi...