Nem emlékszem pontosan az első ölelésre, amit kaptam, csak éreztem. Picurka újszülött, aki épp csak ismerkedik a világgal, amelybe belepottyant, s amelyben csupán egyetlen biztos pont van az életében: az édesanyja ölelő karja, gyengéd érintése. Arra sem igazán emlékszem, mikor nyújtottam a kezem én magam először ölelésre, de biztosan az édesanyám volt az, akit először átöleltem. Akkor még nem tudtam, s talán később sem tudatosult bennem, mit is jelent az ölelés, mit hordoz, milyen érzéseket kelt, hogyan kell hozzá viszonyulni, mit adhat egy másik embernek, s mit kaphatunk mi magunk általa. Az...

Gyönyörű. Néztem a lassan sötétedő világot. Az ég alja szinte izzott, a rózsaszínes árnyalatból lassan vörösbe hajlott. „Szeles idő lesz holnap” – hallottam az öregek hangját a fejemben. Hosszú éveken keresztül hallottam ezt a mondatot, megmaradt bennem. Népi bölcsesség, évszázadok tapasztalata, de igaz. Aztán a fények lassan megváltoztak. A felhők mintha kicsit sötétebbek lettek volna, az ég kékje lassan haragos szürkére változott. A sötétség óvatosan, de határozottan kúszott az égen beborítva erdőt, mezőt, falut és várost. Érdekes jelenség ez. Nap mint nap megtörténik, s talán még sohasem...

Meddig ember az ember? Mostanában gyakorta felötlik bennem ez a gondolat. Mi határozza meg az emberi létet? Milyen tulajdonságokkal bír az, aki valóban ember? S kinek a szempontja dönt. Csak azt tudom, nekem meddig ember az ember, én meddig tartom annak, s melyik az a pont, ahonnan már csak a „volt ember” jelzővel illetem. Mondhatod persze azt, hogy mindenki ember. S igazad is van, hiszen ez a faji jellemzőnk, de én most az EMBER-re gondoltam, csupa nagybetűvel. Amolyan klasszikus forma ez. Nagyon sok tulajdonsággal fel tudnám ruházni, szépen formába önteni. Nem teszem. Csupán egy dolgot...

Elég furcsa szókép. Hogyan lehet a valóság megkopott, elkopott? Úgy, hogy fakó, kiszürkült, de inkább színtelen. Nem elég, hogy tél van és minden olyan „kopasz”, ehhez még a szürkeség is társul. Tudod, nem az a probléma, hogy a természetben most nincsenek színek, hanem az, hogy az életünkben sincsenek. Mi a valóság? Az, ami körülvesz bennünket? Hűha, most lehet, hogy olyan vizekre evezek, amelyek némelyeknek egészen furcsák lesznek, ámbátor megjegyzem, hogy már tudományos munkák is jelentek meg e témában. Szóval a valóság, ami körülvesz bennünket, az nem materiális még akkor sem, ha annak...

Miből áll az ember? Mi határozza meg? A múltja, a jövője, a jelene? Ahogyan él, ahogyan gondolkodik, ahogyan viszonyul, ahogyan keres, ahogyan talál, ahogyan szeret, ahogyan nem szeret… Lehet folytatni a végtelenségig. Mégis, én azt mondom az embert az érzései határozzák meg, s azok a gondolatai, amelyek az érzései alapján keletkeztek. Az érzések pedig mindig kiülnek az arcodra, nem tehetsz ellenük semmit. Látod a másik ember szemét, arcának vonásait, rezdüléseit, az izmok aprócska rángását, a szinte észrevehetetlen, finom mozgásokat. Az érzések alapján mindig gondolatok keletkeznek a...