Néha beszorulnak a szavak. Csak állsz némán, várod, hogy kitörjön belőled a gondolat. Aztán néma maradsz, mert egy hang sem jön ki a torkodon. Ez az az eset, amikor nem kell megszólalnod, mert éppen azzal mondasz a legtöbbet, hogy nem beszélsz. Máskor meg beszélsz, hetet-havat, nyarat-telet összehordasz, csak azért, hogy beszélj. Ilyenkor zavarban vagy, nem tudod eldönteni, hogy a beszéd jobb-e vagy a hallgatás. Aztán mindkettő kínos lesz. Olykor jó hallgatni. Csak üldögélni, másokat figyelni, jelen lenni, de nem beszélni. Ilyenkor érzed azt, hogy a kimondott szó belerondítana az idillbe,...

Ma olvastam egy történetet. Úgynevezett naplós bejegyzés a Randivonal.hu-ról. Nos, nekem is kinyílt a bicska a zsebemben. A „teremtés koronái” néha nyomdafestéket nem tűrő módon tudnak viselkedni. Megosztottam a Facebookon. Tanulságos történet, és van még hozzá néhány gondolatom. Fura, ahogyan manapság mennek a dolgok. A férfi nem igazán férfi, mert elveszítette azt a viselkedésmintát, amelyet követnie kellene, vagy gondoljuk, hogy követni kellene. Ebben a világban már semmi nem történik a hagyományos módon. A hagyományos módi, hogy a férfi férfiként viselkedik, végzi a dolgát, hódít, ha...

Képzeld el, ahogyan a víz lezúdul a hegyekből, s magával hoz mindenfélét. Ágakat, néha egész fákat rángat ki a földből, máskor kavicsokat, netán kősziklákat görget maga előtt. Hatalmas ereje van, mint az életed folyamának. Elindult valami, amikor megszülettél. Akkor még nem érzékelted, nem tudtad, mi az. Kicsi volt még az a víz, gyenge, mások irányítgatták, mások terelgették, s te arra mentél, amerre vitt ez a mások által meghatározott lassú víz. Aztán egyszer csak felgyorsult minden, nem értetted, de mentél vele, hiszen nem is volt más választásod. Ahogyan kezdted érteni a folyódat, úgy...

Olyan gyorsan telnek a napok, hogy szinte követni sem bírom. Még alig múlt el január 1 és máris szeptembert írunk. Persze, ha jól végiggondolom, akkor ezernyi dolog történt velem, s ezernyi nem történt meg, mert nem volt időm megélni. Einstein azt mondta, az idő relatív, minden egy időben és egyszerre létezik. Mi mégis valamiféle múlt, jelen jövő halmazt állítunk fel és ennek alapján éljük az életünket. Így aztán nagyon nehéz elfogadni a "minden egyszerre, egy időben, de más térben létezik" elméletet. Miután a múlt, jelen, jövő intervallumában élünk, e szerint állítjuk fel az életünket, van...

Arra ébredtem, hogy csend van. Egyelőre csak füleltem. Nincs autózaj, nem hallom a kukás autó csattogását, nem zörög a villamos, és a szomszéd sem kezdett el porszívózni hajnali hatkor. Csend vett körül. Egy kósza pillanatig nem is tudtam, hol vagyok. Aztán rájöttem. Másféle zajokat hallottam: madárcsicsergést, a fák susogását, a szél rohanását, a távolból egy kutya ugatását és egy „elkésett” kakas kétségbeesett kukorékolását. Túl voltunk már a hajnalon… Merengtem még egy ideig csukott szemmel, aztán óvatosan kinyitottam. Világos van. Az órára pillantottam, és megállapítottam, hogy a csend...