Amikor beszélünk, áramlanak a szavak. Néha lassan, komótosan, ahogyan egy lusta folyó tekergőzik a sík vidéken. Máskor rohanva, mindent elsodorva, dől belőlünk a gondolat, olykor torlódva, gátakat építve, sok-sok törmeléket hozva. A beszéd, a kimondott szó, az elhadart mondatok, a lassan, átfontoltan áradó gondolatok… Kifejezésmódok. El akarunk mondani valamit, ki akarunk beszélni, meg akarunk szabadulni az ilyen-olyan gondolatoktól. A jótól azért, mert örülünk, s azt szeretnénk, ha más is velünk örülne. A rossztól azért, mert szabadulni szeretnénk tőle, s ha kimondjuk, leírjuk, akkor már nem...

„Mondá az Úr: Legyen világosság! S lőn világosság.” ­− Talán nem pontos Teremtés könyvéből vett bibliai idézet, de az tény, hogy lett világosság és sötétség. Sokszor elgondolkozom azon, hogy Isten így akarta. Akarva akaratlanul az emberek fejében is megteremtette a világosságot és a sötétséget. Nem egyformán. Ha az éjszakát és a nappalt nézzük, akkor tudjuk, hogy rendszer van a váltakozásukban, mint ahogyan az évszakok váltakozásában is – bár talán ez most nem is annyira jó példa, mert felborulni látszik az isteni rend −, vagy akár a napszakok váltakozásában. Az emberek fejében nem nagyon...

Szeszélyes – ez jut eszünkbe róla először. Persze, mert mindig csak ezt hallottuk. Szeszélyes, mert az időjárás kiszámíthatatlan, hol ezerrel süt a nap, hol viharos szelek fújnak, néha az eső esik, máskor a hó szállingózik. Nekem ez teljesen rendben van. A bolondos áprilishoz tartozik még sok egyéb más is. A barka, a rügyező fák, a szirmaikat bontogató virágok, krókuszok, nárciszok, tulipánok, a főtt tojás, az ízes sonka, a húsvéti kalács, a locsolkodás és még sok-sok dolog. Valójában az április nekem nem is szeszélyes, sokkal inkább vidám, változatos, kedves bohókás, sokszínű… Igyekszem a...

Lassan vége, nem mondhatnám, hogy milyen sokat írtam ebben a hónapban. Bocsánat, más dolgok vitték el a figyelmemet. Annak is vége már. Beköltöztem, szépítgetem, alakítgatom… De ma pihenek. Most jöttem rá, hogy milyen hosszú is volt ez a hónap. Csomagolás, pakolás – még mindig vannak holmijaim, amelyekről halovány gőzöm sincs, hogy hol vannak. Néha előkerül egy-egy bontatlan doboz és kincseket találok benne. Aztán persze, nem tudom hová pakolni. Még nincs helye mindennek… Majd lesz! Március. Itt a tavasz! Mondtam én, jön az, csak olykor-olykor akadályokat gördítenek az útjába. Hol egy kis...

  Csak ezt az egy szót írtam le reggel két korty kávé között, másra már nem volt időm. Mennem kellett. A parkon sétáltam keresztül, ahogyan minden reggel, s ez az egy szó kattogott a fejemben. Egy pillanatra talán kizökkentem, mert kora reggel szembetalálkoztam egy apukával, aki egy szál pólóban kísérte óvodába a kislányát. Nevethetnékem támadt a gondolattól, mert amint megláttam őket az jutott eszembe, hogy a „pacuha apuka a kis pacuha lánykáját” kíséri az oviba. A lánykán leggings volt, rózsaszín szoknya, az a hagymaféle, derekán virágok lettek volna, de most a csípőjén lógtak. Kis...