Nekem ilyenkor ér össze az ég a földdel. Nem tudom, miért van ez, de így érzem. Ahogyan közeledik az ünnep, rendszerint bennem is érlelődik valami… Kerekedik a világom. Rendszerint. Pár nappal ezelőtt azonban még amiatt panaszkodtam, hogy nem érzem az ünnep közeledtét, a karácsony hangulatát. A plázák szépek, csillognak-villognak, talmi csillogás, álságos hangulat… A karácsonyt megelőző, igazi várakozási időszakot még mindig hiányolom. Túl vagyunk advent második vasárnapján. Talán csak az én lelkemben dereng valami fény, hogy ünnep jön? Biztosan nem! Talán mások is várják már, ha másért nem,...

A herceg a fehér lovon. Álmaink szőke hercege, a deltás lovag, a daliás macsó, a vagány BMW-s, akinek a látványától is rogyadozik a lábunk, olvadozik a szívünk, elakad a lélegzetünk, a szavunk… Sorolhatnám még a sok-sok jellemzőt, amelyek egy férfit férfivá tesznek egy nő szemében még ma is. Erős, bátor, kitartó, büszke és méltóságteljes, mert ezt tanították neki, ezt nevelték bele. No, persze, belénk is. Mint egy gladiátor áll az Élet porondján és szakadatlanul küzd, hol a vélt ellenséggel, hol az Élettel, hol saját magával. Mert azt tanították, hogy küzdjön, mert az a férfi dolga. És ne...

Mindig eszembe jut tizenéves korom legszebb időszaka, amikor a szerelmes lelkesedéstől fűtve szívet véstünk egy százéves tölgy törzsébe, hírül adva országnak-világnak, hogy E+J szerelmesek egymásba. Akkor nem jutott eszembe az sem, hogy „szegény fa”, meg az sem, hogy „kinek, mi köze hozzá?”, no meg az sem, hogy ez bizony még nem a „holtomiglan-holtodiglan”. És az sem, hogy a bevésődés bizony mást is jelenthet, nem csupán egy fába karcolt rovátkát. Ma, ha ilyet látok, két dolog jut eszembe, az egyik ugyanaz a rózsaszín világ, amely engem is körülvett akkor: a szerelem édesen bódító, ám...

Mostanában elég sokat foglalkozom ezzel a témával. Könyveket olvasok, filmeket nézek, s mindig csak a férfi vívódásait látom benne, a férfi harcának az útját, ahogyan eljut, vagy nem jut el addig a szintig, hogy merjen-e szembenézni önmagával, az erősségeivel, a gyengeségeivel, a gyarlóságaival és az eléje kerülő kihívásokkal, vagy sem. Néha úgy érzem, hogy minden csak a férfiakról szól, minden küzdelem, mindennek a megélése, a bátorságé, az érzelmeké… Pedig nem! Minket, nőket is ezer dolog izgat, ezer dologgal kell szembenéznünk, s talán ezerszer jobban keressünk az utunkat, mint az...

Valahol, valamikor a nagy utam közepette elhagytam azt a valamit, ami folyton folyvást fent tartotta bennem a késztetést, hogy írjak valami jót, valami szépet, valami okosat, valami tanulságosat… Leültem én a gép elé, bámultam a billentyűket, mint máskor, hogy csak jön valami, csak kiszalad egy szó, egy fél mondat, talán majd egy egész is a kezemből. De a kezem csak állt tétován egy-egy betű felett, nem koppant a billentyű. Elgondolkodtam kicsit. Mi történt, hiszen ez máskor olyan gyorsan megy? Sokszor hibásan is gépelek, mert a gondolat gyorsabban jön, mint ahogyan a kezem ütni tudja a...