Ülök a gép előtt. Bámulom az üres lapot. Szavakkal kellene megtölteni, beszélni kellene arról, amit címnek adtam. Ez is olyan, mint a „rejtett lelkek” – nehezen megfogható, nehezen kimondható, nehezen oldható... Aztán mégis mindig elindul egy gondolatsor, amely elvezet oda, ahová eljutni szeretnék. Csináltál már listát arról, hogy mit nem engedhetsz meg magadnak? Persze – mondod – számtalanszor, mert ezt vagy azt nem vehetem meg, nem tudok elutazni, nem tudom elérni, nem vagyok elég erős, jó, kitartó… És itt következik még egy hosszú-hosszú lista. Mindenkinek van egy ilyen listája, olykor...

Nem olyan egyszerű megfogni ezt a témát. Gondolkoztam rajta nagyon sokat, hogyan is fogjak hozzá. Először azt gondoltam, csak írok egy pár gondolatot arról, milyenek is azok a rejtett lelkek, kik is ők? Aztán rájöttem, hogy nem olyan egyszerű ezt sem végiggondolni, sem pedig leírni… Azért mégis megpróbálkozom… Mindenkinek van lelke, ha hisz benne, ha nem. Van, aki teret enged neki, hagyja, hogy időnként felbukkanjon, néha még meg is hallgatja, olykor oda is figyel rá. Talán akad ember, aki még hallgat is rá, azt teszi, amit mond, vagyis inkább, amit csak sugall, éreztet, rávezet… Aztán mások...

Mi kell ahhoz, hogy az ember még ebben az életében újjászülessen? Akik hisznek a lélekvándorlásban, azok azt mondják, hogy a lelkek időről időre újjászületnek. S közben keresik-kutatják a múltat, s mindazt, amit egyik világból át tudunk örökíteni a másik világba, a másik életbe. Jártam egyszer olyan embernél, aki vissza tudott menni a múltba, sok évszázaddal későbbre – legalább is ezt mondta. Látta, hogy ki voltam, mit csináltam, mit, miért tettem… Talán még nem voltam elég érett arra, hogy elfogadjam, hinni benne pedig pláne nem akartam… Aztán néha, amikor olyan „déja vu” érzésem van, s...

  Bár egyre többet és többet hallani erről a dologról, még mindig sokan azt gondolják, hogy ez valami lelki hókusz-pókusz, valami ezortérikus csodabogár, s hogy már megint kitaláltak valamit az „okosok”, amiről mindenki beszél, de konkrétan senki sem tudja, micsoda. Az agyad és az érzelmeid közötti kapcsolat megléte vagy hiánya - ez nem egy tudmányos megfogalmazás, ne is várj tőlem ilyet, de valami hasonló. Az értelmes arányt kellene megtalálni a kettő között, de nem szoktuk... Az EGO és az ÉRZÉSEK között... Az érzelmi intelligencia nem szól másról, csupán a saját érzelmeidről, arról,...

Festettem tegnap. Éppen egy olyan üvegképen munkálkodom, amelyen egy vár áll a kép közepén. Néztem a várat, a sötétszürke, itt-ott málladozó falakat, a várban lévő házak pirosra festett tetejét, a sziklás hegyoldalt… Mikor a torony következett magam is meglepődtem: feketére festettem a torony tetejét, és barnára magát a tornyot. Nem azért, mert az nem kőből készült, hanem, mert tudatosan el akartam különíteni. Eszembe jutott a szegény, toronyba zárt királylány, akit a gonosz mostoha záratott oda, vagy a trónkövetelő hiú fiútestvér, vagy szimplán a lányát óvó apa, aki így akarta megvédeni a...