Szeretem a színes ceruzákat. Szépek, és színt visznek a szürke, kifakult világba. Pirosat, sárgát, kéket, lilát, rózsaszínt, zöldet… Mindenfélét. Gyermekkorom rajzai, kifestői jutnak eszembe. Nagyon szerettem kiszínezni a csupán vonalakból álló rajzokat. Megtölteni színnel, élettel. Tudom, sokat írtam már a színekről. Csokrot lehetne kötni ezekből az írásokból. Hidd el, színes kis csokor lenne az is… A nő a folyó felé ballagott, fázósan húzta össze megán a kabátot. Az őszi szürkeségben semmi sem látszott. A fák komoran és kopaszon álldogáltak a hideg, nyirkos szélben. A kedvenc hídja alig...

Kifordított zsebekkel állt az oltár előtt. Éppen a jó Istent próbálta meggyőzni arról, hogy neki milyen égetően szüksége lenne némi pénzre. Nem kell sok, épp csak egy kis ennivalóra, esetleg egy új ruhára, egy bérelt szobára, ahol álomra hajthatja a fejét, egy kellemes fürdőre, ahol végre lemoshatja magáról a hajléktalanság egész mocskát. Nem sírt, nem könyörgött, nem szidta a rendszert, a kormányt, a szívtelen társadalmat, a céget sem, ahonnan kirúgták, a feleségét sem, aki elhagyta, amikor elveszítette a munkáját. S a gyerekeit sem bántotta, akik elfordultak tőle. Nincstelen lett. Már...

A ház egy kisebb dombon állt. Nem is igazi domb volt az, inkább csak amolyan kis emelkedő féle. A kapuig vezető 20 méter lejtett kissé, legalább nem állt meg a víz a virágos kertben, ha éppen szakadt az eső. Keskeny, téglából kirakott járda vezetett az L alakú házig. Az sem igazi L alak volt, nem derékszögben hajlott, nagyobb volt a szög, s ebben a szögben volt a bejárati ajtó. Széles tölgyfa ajtó, festett üvegekkel, egyszerű, leveles mintákkal. Az ólomüveg mintáját Marie maga készítette. Még az üvegfestős időszakból maradt meg benne ennek a különleges technikának a szeretete. Az előszoba...

A múltkor találtam egy képsorozatot a világ legszebb és legkülönlegesebb hídjairól. Némelyik hosszabb, másik rövidebb, egyik modern, a másik egy régi, klasszikus darab kis tornyokkal, ablakokkal, csodaszép kilátással. Egyik vasbetonból épült, súlyos láncokkal, a másikat kézzel faragott kövekből rakták össze. Az egyik ultramodern futurisztikus monstrumnak néz ki, a másik pedig rég letűnt történelmi korok világát idézi. Két hasonló sincs közöttük. Egy valami mégis közös: mindegyik segít eljutni A-ból B-be. Folyókon, tavakon, hegygerinceken át ívelnek, vagy épp csak egy csatorna fölött visznek...

Imádom a titkokat! Ha titokról hallok, erős késztetést érzek, hogy mindent megtudjak róla, amit lehet. Ha magát a titkot még nem is, de a körülményeit, a hozzá tartozó legendát, hogy miért is titok a titok, kik tudnak róla, és miért éppen ők… Biztosan sokan vagyunk ezzel így. Persze, engem nem a politikai titkok érdekelnek, arra nem vágyom. Sőt, kerülöm! Nem az én lelkemnek való. Inkább a mágikus, misztikus, földöntúli titkok érdekelnek: varázslatok, képességek, csodák! Például a piramisok titka, vagy a Machu Picchu, vagy Stonehenge legendája… Valaki megálmodta őket, valakinek a...