Szeretem a csendes reggeleket. Korán ébredő vagyok. Néha pár percet még heverészek az ágyban, mire rászánom magam, hogy a mindennapi „betevő” reggeli kávémat elkészítsem. Viszonylag rövid procedúra, az iszogatás viszont hosszú ideig tart. Szeretem kiélvezni a kávézás perceit. Így indul a reggel. Legtöbbször. Persze, van olyan is, hogy pánikszerűen pattanok ki az ágyból, kapkodva nyelem le a kávét, nem is érezve az ízét, zamatát. Aztán egész nap az után a rövidke, meghitt pillanat után sóvárgok, amit kihagytam, mert balga módon nem állítottam be az ébresztőt. Ez a reggel más egy kicsit....

Fényesen ragyogtak a csillagok a hideg téli éjszakai égen. A horizonton néha átsuhant valami fényesség, egy csóva. Lili mosolyogva bámulta az égi jelenséget. A Mikulás robog rénszarvas húzta szánján, számtalanszor átszeli az égboltot, hogy aztán pillanatokra leszálljon, a letegyen néhány ajándékot, kortyoljon egyet a kikészített tejből, beleharapjon az illatos, gyömbéres kekszekbe… Ez már legenda! Látta már néhányszor, részese volt a csodának. Északi-sark… olyan távolinak tűnik az egész, pedig két éve még ő is ott szorgoskodott. Azt nem tudta, hogyan került oda, csak azokra az évekre...

Persze, csak képletesen szólva... Többnyire a számítógép billentyűin próbálok úrrá lenni. Néha ugyan melléütök, kihagyok egy betűt, mert olykor a gondolatok gyorsabban jönnek, mint ahogyan a kezem jár, vagy amilyen gyorsan megtalálom a betűt a klaviatúrán. Aztán, amikor átolvasom, vagy felfedezem a hibát vagy nem, merthogy a szemem is gyorsabban szalad végig a szövegen... Javítható. A kézzel írásnál azért elég szembetűnő, ha kimarad valami és utólag jövök rá, hogy itt-ott hiátus van a szövegben. Pacákkal, lehúzásokkal elég ronda lenne a lap. Egyébként meg teljesen leszoktunk már a kézzel való...

Máskor félősen rezzentem össze e dátum hallatán. Péntek 13 - balszerencsés nap, jobb, ha nem fogsz hozzá semmihez, úgyis minden balul üt ki. Legalább is ezekekkel a frázisokkal próbáltak elrettenteni ettől a naptól. Eleinte úgy éreztem, tényleg jobb, ha nem nyúlok semmihez, és inkább "lustára" veszem a napot. Legyen, nem csinálok semmit! Aztán, ahogyan teltek az évek és persze minden évben akadt legalább egy péntek 13, ha nem több! Okosodtam is, no persze, meg annyi dolgom akadt olykor-olykor, hogy nem igazán volt időm foglalkozni azzal, hogy milyen nap is van. A határidők szorításában...

Írhatnám azt is, hogy az elmúlt napok hordaléka… Néztem, láttam, éreztem, néha fájt, máskor boldog voltam. Többet voltam boldog… Szép napok voltak. Köszönöm. Születésnap. Ilyenkor azt hinné az ember, hogy megáll az idő, nem csordogál és folyik, mászik, mint Dalinál… Nem így történt. Felkelt a Nap is, mi több még sütött is, bár a decemberi nap csak ragyog fényesen, ereje már nincs, elfogyott, mint a fogyó Holdnak… Szóval fölkelt és szemembe vigyorgott. Kinevetett, nem hagytam magam. Egy finomságos fekete erdő tortaszelettel és egy (nem üres) pezsgős üveggel a kezemben szálltam vele szembe…...