Ma a kezembe akadt egy magazin... sármos férfi néz rám a címlapról: valószerűtlenül kék szem, divatosra borzolt frizura, fogpaszta reklám mosoly, amiben benne van a Föld összes pasijának ígérete, miszerint az "én nőm a világ legboldogabb nője"...Csak az nincs odaírva, hogy ideig-óráig, amíg el nem múlik a varázs, ki nem alszik az a fény, el nem tűnik a fogak hófehér csillogása. Szerelem! Botor dolog, de mégis a legszebb érzés a  világon. Szerintem jobbat még nem találtak ki. Mégis van valami, ami nem az igazi...Most visszanyúlhatnék az ókorba - bár oda inkább nem, ott másról...

Gondolkoztál-e már azon, mi az, ami igazán a tiéd? Fura kérdés – mondhatod, és talán igazad is van. De mégis! Biztos vagyok benne, hogy ezer meg ezer apróság van körülötted, s olykor azt sem tudod már hogyan került oda, miért van veled. Néha jön egy kósza gondolat, megtetszik valami, akarod, hogy a tiéd legyen, aztán eltelik néhány hónap, és már azt sem tudod, mit is akartál attól a dologtól. Ilyenkor válik valami „lommá”. Vetted, kaptad, szerezted – mindegy, de már nem fontos. Ha pedig nem fontos, akkor engedd el. Ajándékozd el, add oda valakinek, vagy dobd ki. Tudod, tudom, sok olyan dolog...

Röpködnek a levegőben, nem csapódnak le, mert annyira snasszak, ócskák és szokványosak, hogy mindenki, aki csak ilyen frázisokat kap véleményként, simán átlép rajtuk egy laza „köszi”-vel. Ilyenek vagyunk. Igazi véleményt nem mondunk, és valljuk be, annyira kapni sem szeretünk, ezért bújunk mindig a biztonságos, ám igazán semmi értékkel nem bíró frázisok mögé. Szedjük csak szét egy kicsit. Mi van akkor, amikor mi magunk nem adunk őszinte, igaz visszajelzést valakinek, valakiknek. Megalkuvás, s e mögött mindig az van, hogy „meg ne bántsuk a másikat”. Igen ám, de a visszajelzésnek mindig két...

Néha olyan jó érzés leülni egy sarokba egy kicsit és az elmúlt dolgokon gondolkodni. Visszaidézni a boldog pillanatokat, az ünnepi hangulatokat, a gyerekek növekedésének mulatságos és felemelő perceit, a fárasztó kirándulásokat, a csendes borozgatásokat, a felkelő Nap sugarainak melegét, a büszke Hold terjeszkedő esti fényét. Nincs is ezzel semmi baj, amíg ez csupán egy rövid ideig tart. A gond igazán akkor van, amikor életed minden percében ezt teszed. Amikor úgy éled az életed, mintha egy visszapillantó tükörben néznéd az egészet, s átélsz újra minden rozoga percét, minden fájdalmát. Régi...

Észrevetted már, hogy manapság minden annyira hangos? Öröm, boldogság, bánat… Mindennek alaposan megadjuk a módját. Nagy felhajtást csapunk egy szülinapon, vendégek sokasága, ételek tömkelege – annyi, hogy még az éhező afrikaiaknak is jutna – folyik az alkohol, dübörög a zene. Aztán a névnapok következnek, a családi ünnepek, a lakodalmak, zajos-lármás vígságai. Diplomaosztók, vagy csak baráti összejövetelek, fesztiválok, koncertek... Sorolhatnám még… Minden annyira zajos, hogy elveszünk benne. S nem csupán mi veszünk el, hanem annak a dolognak a megélhetősége, a jelentősége is. Csak a...