Cikkek archívuma
Az elégedetlenség csapdája
2019.01.05 09:46
Nagyon sokat írtam már az örömről, az öröm befogadásáról, a belső erőről, ami hajt, űz, lendületet ad újra és újra. Szeretem a mosolygó, vidám embereket, akik elégedettek azzal, amit elértek, vagy ha még nem érték el, akkor töretlenül, hittel mennek a dolgaik után. Sikert sikerre halmoznak, nem...
Új év, új gondolatok
2019.01.04 09:26
Megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit az új évben, egyszerűen csak teszem a dolgom, teszem, amiről azt gondolom, hogy jó nekem is és jó másoknak is.
Az év végi ünnepkör− azon kívül, hogy a családdal töltjük a legtöbb időt −, arra is jó, hogy végiggondoljuk a saját évünket, mi volt jó, mi nem...
50. fejezet
2018.12.08 12:10
Alig volt már néhány hét karácsonyig. A város vásárlási lázban égett. Egész nap emberek rótták az utakat, üzletről üzletre jártak, vidám tülekedés jellemezte az egész várost. Ki ajándékokkal teli papírtáskákat cipelt, ki fenyőfával a vállán verekedte át magát a karácsonyi forgatagon. Adam lányai is...
49. fejezet
2018.11.25 08:04
Míg ő a lányával suttogott, addig Adamnak hasonló kérdések kavarogtak a fejében. A nő neve eszébe jutott, ám, hogy mikor és hol látta utoljára, azt már nem tudta. A magazinnál van még, vagy nincs? No, majd utána kérdez esetleg. Gondolkodott, hátha eszébe jut valami vele kapcsolatban. Semmi, hiába...
Olvastam valahol
2018.11.19 20:37
Az időről olvastam. Már megint. Sokszor már és sokszor még. Az idő relatív, minden egyszerre, egy időben zajlik, történik, nincs múlt, nincs jövő, csak a jelen van, az itt és most. Értem, felfogtam. Azt is, hogy az időt mi tartjuk számon, mi emberek, mert nem tudunk idő nélkül élni. Az...
A keménység álarca
2018.11.18 18:55
„Én kemény vagyok, állom a sarat, nem török meg, és elfogadom, amit a sorsom hoz” – Hányszor és hányszor fogalmazódnak meg bennünk ezek a gondolatok. Sokszor ki is mondjuk. Egyrészt azért, mert akkor éppen így érezzük, és példát is akarunk mutatni másoknak, hogy így kell ezt csinálni. Másrészt...
48. fejezet
2018.11.10 10:46
Adam Bartlet kiváló tollú újságíró volt. Szimata volt, s mint a puli addig ment, amíg a végére nem járt a dolgoknak. Mindent tudott, ami a városban történt, de már réges régen nem volt újságírói széke, ahol megírhatta volna azokat a dolgokat, amelyekről tudott, amelyekre kíváncsi volt. Csak...
47. fejezet
2018.11.04 10:28
Szakadt a hó. Olyan erővel borult a városra a tél, hogy az szinte belerokkant. Régen volt már, hogy december elején ennyit havazott. Óriási pelyhekben hullott a hideg, fehér pihe. Lilly első emeleti lakásának hatalmas ablaka előtt állt, nézte a hóesést. Gondolatai legújabb meséjének tájain jártak...
46. fejezet
2018.10.21 08:11
Március végén, az egyik kora tavaszi délutánon Lilly a nappali ablakánál állt. Nem lépett ki az erkélyre, ahhoz még hideg volt, csak állt bent és bámult le a térre, nézte az embereket, akik élvezték a nap első sugarait. Érezte, hogy meg kell fordulnia, volt valami vagy valaki a szobában, vele...
45. fejezet
2018.10.08 07:05
Két órával később sikerült elindulniuk a közeli hegyekbe. A várost elhagyva Thomas ismert egy kellemes kis vendéglőt, ahol megálltak egy késői ebédre. Ebéd után a hegyi úton kanyarogva beszélgettek. Thomas elmesélte a moszkvai út viszontagságait, a rosszul értelmezett terveket, a kispórolt...
Tételek: 1 - 10 ból 517