Jaj, erről a szóról először mindig az ünnepek előtti bevásárlás jut eszembe. Nagyon nem szeretem. Miért érzem azt ilyenkor, hogy az emberek azt gondolják, ha nem tudnak vásárolni két napig, akkor éhen halnak majd… Nem akkor fognak éhen halni, hanem máskor és máshogyan. Nem a szó igazi értelmében. Mondtam már? A lassú éhenhalás éppen folyamatba van… Az embert éltető dolgok halnak el szépen, lassan, szinte észrevétlenül. Kapcsolatok, viszonyok, emberi megnyilvánulások, a szépség utáni vágy, a becsület, a tisztesség… Nem sorolom, a sor végtelenül hosszú. És az emberek nem veszik észre, hogy nem...

Találtam egy képet a neten. Nem inspirációnak kerestem, hanem csak illusztrációnak, aztán mégis megfogott benne valami. Nézd csak meg! Itt van jobbra. Könyvek és kulcsok… Régiek. Alatta ütött-kopott deszkaasztal. Szúette, lyukacsos, repedezett… A könyvek. Kopott, ezerszer forgatott, ezeréves darabok. Óvatosan nyitom fel az egyik fedelét. Furcsa lapokat látok… Semmi sincsen rajtuk. Üresek! Hogyan lehet egy könyv ilyen kopott, ha még senki sem olvasta? Óvatosan forgatom a lapokat. Aztán, mint a tündérmesékben a varázskönyvek oldalain megjelennek a betűk, majd szavakká formálódnak, mondatokká,...

Manapság a társadalom egyik legfontosabb kérdése talán az, hogy mi is a kiválóság lényege. Másképpen feltéve a kérdést, mitől lesz sikeres valaki, mitől lesz jobb az élete, mitől lesz gazdagabb, mint mások. S kérdés az is, van-e átjárás a sikeres emberek és a nem sikeres emberek világa között. A születés határozza meg? A család? A talentum? Az elszántság? A buldózer módjára történő előre törés, vagy a csöndes építkezés? Valahol mindegyik tétel igaz, én mégis vitatkoznék egy kicsit a fentiekkel. Mivel nincs kivel vitába szállnom, így leírom, amit gondolok. Olykor valóban sokat jelent a családi...

Kinéztem reggel az ablakon. Vizesnek tűnt minden, a hőmérő higanyszála +3 fokon állt. No, gondoltam, jól indul a nap. Aztán kiléptem a kapun. Az első két lépéssel semmi baj nem volt, ám a harmadikkal már igen, s ha nincs épp egy oszlop a közelemben, akkor bizony tornabemutatót tartottam volna a lámpánál várakozó autósoknak. Spárgával kezdődött volna a nap, aztán valamiféle ínszakadással folytatódott volna… Szerencsére, csak volna! Esett valami az éjszaka, odafagyott, s mit neki a plusz 3 fok, esze ágában sem volt felolvadni! Így aztán a „libegő” járásom hirtelen „tipegőre” váltott, azt sem...

Tudod, olyan deszkából készült valami, amire pakolnak valamit, amin szállítanak valamit. Ha a rakomány célhoz ért, leszedik, aztán a raklapokat vagy kidobják, vagy újra hasznosítják. Mivel legtöbbször selejt faanyagból készülnek, újra hasznosítás gyanánt leginkább tüzelőnek valók. Persze, másra is használhatóak, az ötletek tárháza nyitott ebben a kérdésben. Csak kicsit munkás a projekt. Én csupán a két legkézenfekvőbb dolgot említettem. Az egyéb alkalmazási, felhasználási módokba, kreatív ötletekbe nem kezdek bele, mert akkor tudományos értekezés lenne belőle, azt pedig ugyebár semmiképpen...