Néha egy darab gondolatod sincs, máskor meg olyan a zsongás a fejedben, hogy azt sem tudod, melyikre is figyelj. Tudtad, hogy naponta mintegy 60 ezer gondolat cikázik át az agyadon? Kétségtelen, hogy nem mindegyikből lesz találmány, felfedezés, új projekt, vagy megoldás a téged éppen frusztráló kérdésekre. Sőt, nagyon kevésből lesz ilyesmi. Ahhoz csend kell, nyugalom kell, s nem csak körülötted, hanem a fejedben is. A legnagyobb kérdés mindig az, hogyan teremtsünk rendet, nyugalmat a fejünkben. Annyira sokan keresték már erre a választ. Én sem tudom a tutit, pedig ezer könyvet olvastam…...

Azért sem hagyom magam! – gondolta, és vidám mosollyal az arcán nézett ki az ablakon. Esik, nyár közepén, amikor hétágra kellene sütnie a Napnak. Égetni, perzselni, mert az lenne a dolga. A nyaralókat barnítani, az árnyékba küldeni őket egy-egy szúrós, kis napsugárral. De most esik. Kell a vetésnek, a növényeknek, mert különben nem lesz termés, és még a fű is kiszárad. Ekkora ambivalenciát! De így kerek a világ, kinek az eső kell, kinek a napfény, a természet pedig majd eldönti kinek is kedvez egy kicsit. Addig pedig mindenkinek abban az időjárásban kellene jó éreznie magát, amelyik éppen...

Szeretem a vasárnap reggeleket. Nyugodtak, kellemesek. Jó ilyenkor a teraszon üldögélni, kávét kortyolgatni, hallgatni a madarak énekét. Csend van a városban. Azt képzelem egy rövid időre, hogy valami egészen nyugodt helyen élek, ott, ahová csak a madarak, lepkék és bogarak járnak, ahol kék az ég, ahol a Nap is felszabadultnak érzi magát, ahová a Szél is szívesen jön, ahol szénaillatú a reggel, s ahol kakaskukorékolásra ébredek fel. Jó érzés… Aztán rájövök, hogy egy városi ház teraszán üldögélek, és csak azért van csend, mert nagyon korán ébredtem fel… És különben is, elfogyott a kávém. Az...

Neki kellene fogni ezt a mondatot megmagyarázni. Kezdjük a kályhától, mint mindig. Hogyan is érzed magad most? Jól, kellemesen, vidám vagy? Nevetsz? Netán lustálkodsz éppen a tengerparton vagy egy rengeteg erdő közepén, mert éppen ahhoz volt kedved? Kóborolsz egy városban az épületeket bámulva, netán az irodában ülsz és éppen azt teszed, amit nagyon szeretsz? Vagy pocsékul vagy, bal lábbal keltél, felrobbant a kávéfőző, elfelejtettél tejet venni, és egy nyamvadt papírtörlőt sem találsz. Nincs pénzed, a párod dühösen hagyott ott ma reggel, a főnököd felhívott, hogy nem találja a levelet, amit...

Fényesen ragyogott a Nap. Az ég valószerűtlenül kék volt, a zöldeskék tenger pedig fürdött a napfényben. Ez volt az első, amit meglátott… Csak állt és nézte, élvezte a természet csodáját, bámulta az öböl másik oldalán az égre meredező, kopasz hegyeket. Hogy mi tartotta fogva a tekintetét? Talán az a végtelen erő, amely ezekből a kopár hegyekből áramlott felé. Égetően tűz a nap, a növények szinte vízért kiáltanak, az emberek ásványvizes palackokkal a kezükben, kalapokkal a fejükön mennek dolguk után, a hegyek pedig állnak némán, tűrik a szinte perzselő napot, olykor a tenger szeszélyét, máskor...