Szeretem a telet. Erre tegnap este jöttem rá, amikor édesanyámtól hazafelé autóztam. Olyan sűrű pelyhekben esett a hó, hogy alig láttam ki az ablakon.  Persze, amikor autózol, akkor olyan, mintha minden hópihe szembe jönne veled, csak azért, hogy ne láss ki az üvegen, és ne figyelj másra, csak a hóesésre. Ha sokáig figyelem, olyan mintha a Mátrix című film cyber csúszásai elevenednének meg.  Jobb, ha az útra figyelsz, mert a cyber csúszás helyett könnyen az útszéli árokban köthetsz ki! Egy röpke gondolat formájában ez is átvillant az agyamon. Figyeltem inkább. Valamelyest. Ahogy...

Furcsa hangokra ébredtem, apró kopogásra, suhogásra, loccsanásra, toccsanásra... Félálomban fordultam meg. Nem akarok még felkelni! De a hang nem hagyott nyugodni. Kinyitottam a szemem, még sötét van. Jaj, ne már! Megint csak hajnal van! Közben hallottam a hangokat, kíváncsi lettem. Füleltem újra, s a reggeli csendben rájöttem, hogy semmi különleges nem történik, csak az őszi eső kopog halkan a háztetőn. Óvatosan húztam fel a redőnyt. A reggeli derengő fényben ragyogott minden... Ha láttál már esős képet Leonyid Afremovtól, tudod, miről beszélek. Fénylett az utca, mintha kisuvickolták volna,...

Mondd, találkoztál már a tökéletes pillanattal? Átélted? Egyáltalán tudatában voltál annak, hogy az, akkor és ott, a tökéletes pillanat?  Néha annyira beleveszünk a mindennapok fárasztó botorságaiba, saját magunk frusztrációiba, hogy észre sem vesszük azokat a gyönyörű másodpercnyi történéseket, amelyek bearanyozhatják, de legalább is könnyebbé tehetik a napjainkat. De mi is az a tökéletes pillanat? Mikor jön el? Miért nem vesszük észre? S ha mégis észrevesszük, miért nem tudjuk elfogadni, átélni, belemerülni, beleveszni? Sok-sok kérdés. Néha én is felteszem magamnak mindet, mert olykor...

Tudjátok, amikor az ember hozzászokik egy munkatempóhoz, akkor állandóan abban a helyzetben akar élni. Rohanás, pörgés, feszült figyelem, feszült tempó, feszült időbeosztás, feszült idegek, stressz, gyomorgörcs, kevés étel, még kevesebb mozgás és alvás... egészen addig, amíg el nem pattan egy húr vagy el nem törik valami, kiakad egy rugó... Félelmetes állapot. Tudod, hogy meg kell állni, ragasztani kell, összevarrni, megkötni vagy valami hasonló, mert nem tudsz tovább menni, ha "sántít" valami. Olyan vagy, mint a féllábú kutya, mennél tovább, de bicegsz, és csak kínlódsz, semmi sem sikerül...

Valamikor, a sötét középkorban, ha egy nő „eltévelyedett” és ennek a tévelyedésnek még látszata is volt, megbélyegezték. Emlékeztek „A skarlát betű” című filmre? Filmklasszikus, illik látni! Mintha manapság újra divatba jönne a megbélyegzés, csak most másképpen, amolyan 21. századi módon. És meg kell, hogy mondjam, totálisan ki vagyok tőle akadva. A Facebookon kering egy cikk – olyan hosszú a linkje, hogy nem másolom be ide −, amely arról szól, hogyan lesz a férfiból puhány alak, hogyan lesz a nőből ribanc, és hogyan lesz egy férfi-nő kapcsolatból valami eszement elveken alapuló posvány,...