Ültem a fényképalbum mellett, lapozgattam, aztán elvesztettem a jelent. A múlt eseményei elevenedtek meg előttem, peregtek az évek, mint valami film, s láttam magam csecsemőként a szüleim karjában, éreztem édesanyám mindennél édesebb illatát… Fogtam apa haját, ott, a tarkójánál, ahol a legérzékenyebb, húztam, belecsíptem a fülébe. Már akkor is szerettem az „elálló” füleket. Aztán a nagynéném vasárnapi ruháját büfiztem össze, persze, nem haragudott. Egy „alig hónapos” aprónépre nem is lehet! Megtaláltam a paradicsomos képet is. Annak az a története, hogy voltam talán kétéves, amikor egy...

Vajon hány ilyet tartunk nyilván az életünkben? Látom, amint előveszed az ujjaidat és elkezded számolni a Nagy Napokat a saját életedben. Ne tedd! Hány éves is vagy? Nos, azt szorozd be 12 hónappal, havonta 30 nappal, s akkor talán megkapod a Nagy Napjaid számát… Tudom, tudom… Azt mondod, az emberek életében csak néhány ilyen Nagy Nap van. Nos, közlöm veled, hogy nem. Legalább is az én nézetem szerint. Szerinted nagy nap a születésed, a felnőtté válásod, a diplomád, az első munkanapod, az első szexuális élményed, aztán a házasságkötésed – legyél nő vagy férfi – majd a gyereked születése, a...

Mondhatnád, hogy bolond vagyok, mert bolondságokat írok, hiszen a boldogságnak nincs is ruhája. Lehet, hogy igazad van, s csak képzelődöm, de lehet, hogy nekem van igazam… Az is lehet, hogy ez csak egy álomkép, egy villanás valahonnan, a fejemből… Ám akkor is azt gondolom, hogy a képzettársításnak hangulata van, valamit tükröz, valamit kifejez, valamire utal, valamit szeretne láttatni, éreztetni, hallatni. Látod, milyen egyszerű egy kósza gondolatba sok más egyebet is beleszőni. A kósza gondolat a „boldogság ruhája”. Pedig valójában csak azt jelenti, hogy a boldogságnak ezer arca van, ezer...

  A szebbik világ nem utópia, nem a képzelet szüleménye, nem egy felvillanó reménysugár. A szebbik világ létezik, csak nem veszed észre. Néha egy pillanatra felvillan előtted, akkor örülsz, s vágyod látni megint. Keresnéd, kutatnád, de gőzöd sincs arról, merre menj, merre keresd, mit kutass át számtalanszor. Aztán, amikor feladod, akkor újra megjelenik rövid időre, újra láthatod, megmártózhatsz benne, elraktározhatod az emlékezetedbe… Így éljük a mindennapjainkat, mert nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy mindennap lássuk a szebbik világot. Most úgy teszek, mintha a szebbik világ egy nagy...

Amikor beszélünk, áramlanak a szavak. Néha lassan, komótosan, ahogyan egy lusta folyó tekergőzik a sík vidéken. Máskor rohanva, mindent elsodorva, dől belőlünk a gondolat, olykor torlódva, gátakat építve, sok-sok törmeléket hozva. A beszéd, a kimondott szó, az elhadart mondatok, a lassan, átfontoltan áradó gondolatok… Kifejezésmódok. El akarunk mondani valamit, ki akarunk beszélni, meg akarunk szabadulni az ilyen-olyan gondolatoktól. A jótól azért, mert örülünk, s azt szeretnénk, ha más is velünk örülne. A rossztól azért, mert szabadulni szeretnénk tőle, s ha kimondjuk, leírjuk, akkor már nem...