A címet elolvasva biztosan eszedbe jut a kérdés, hogy hogyan is jön össze az „ázott veréb” és a „királynő”? Mit akar ez a nő ezzel a két szélsőségesen különböző dologgal? Nem egy kategória: az egyik egy kismadár, bőrig ázva, összetapadt, lógó szárnyakkal, víztől csepegő csőrrel, a lekonyuló faroktollal. A másik pedig egy ragyogó jelenség, egyenes tartással, elegánsan, elégedetten. Nos, elárulom neked, hogyan is jön össze a kettő: mindkettő állapotot takar – érzelmit, fizikait, lelkit. S ha jól belegondolok, van még egy harmadik állapot is, amelyet kedves barátom után szabadon, „mikkamakka”...

Tavasz van. Legalább is én így döntöttem. A döntés még február elején megszületett, amikortól ugyanis nem voltam hajlandó többet csizmát húzni a lábamra. Laza egyszerűséggel ott hagytam a cipős szekrényben, azzal az eltökélt szándékkal, hogy csak jövő télen veszem elő. Nos, tegnap végképp eltettem. Be a helyére, a szekrény mélyére. Részemről valóban ennyi volt a tél. Mondjuk elég is volt belőle ennyi. Azt hiszem a kertben a virágaim is ezt gondolták. A krókuszok előbújtak, ugyan még kissé bátortalanul, de nyitogatják szirmaikat. S ha nem is az én kertemben, mert nekem nincsenek, de láttam...

A NŐ! Nagybetűvel, nem is lehet másképpen. Mert miről szól az élet? A nőről és a férfiról, a kettejük kapcsolatáról, életéről, álmodozásaikról, a valóságukról, az egyezőségükről és a különbözőségükről. Ezerféle megközelítés, látásmód szerint osztályozzák a nőket, pedig a NŐ egyszeri és megismételhetetlen lény, és pontosan annyiféle, ahány egyed létezik belőle a világon. Csernus Imre szerint "a NŐ a férfi imádatának tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda". Egyetértek vele. Nőként is. Nőnap van. Sokszor eszembe jutnak kislánykorom nőnapi ünnepségei. Láttam anyukámat szépen felöltözni, elmenni...

  Szeretem a kalapokat. Jobbára eddig csak mások fején. Egyszer talán majd én is meglepem magam egy olyan széles karimájú, fekete kalappal… Elegáns is, másrészt pedig nagyon jól el lehet alatta bújni a világ szeme elől. Ez ugyan csak részben igaz, hiszen kevesen hordanak kalapot, ezért aztán mindenki jól megnézi azokat, akik elég bátrak hozzá. Persze, vannak alkalmak, amikor kötelező viselni, azt sem nálunk, Ascott-ban például parádés a felhozatal, mulatságos darabokat is látni. Vannak népcsoportok, ahol a kalap szimbólum, viselése kötelező. Különben is, öltöztet. Jusson csak eszetekbe...

Ez egy furcsa írás. Ez jutott eszembe ma, kora reggel. Még soha nem gondoltam bele... Talán csak most. Érdekes, elgondolkoztató...    Radnóti szavai jutnak eszembe mindig, amikor valahonnan, fentről látom a világot. Leginkább egy hegy csúcsa, egy szirt, vagy éppen egy repülőgép ablaka adja meg ezt az élményt. Ez utóbbi történt nem is olyan túl régen. Egy csoda az, amikor felülről látsz valamit, látod a hegyeket, a folyókat, a tavakat, látod az apró házakat és közöttük a még apróbb, ám mozgó embereket, a lüktető életet. Nem hallod, de érzékeled a zsivajt, az élet minden aprócska...